Idén augusztus 8-án, Urunk színeváltozásának ünnepkörében tartottuk meg a templombúcsúnkat. A vasárnap 11 órakor kezdődő Szent Liturgiát a parókus kérésére ft. Juhász Géza első helynök atya vezette, s a szentbeszédet is Ő mondta. Az isteni üzenet tolmácsolásában a színében, s ruházatában is átváltozó Krisztus nyomán a mi lelkünk sokféle ruházatáról beszélt. Gazdagon illusztrált példáival arra biztatott bennünket, hogy a keresztségben megszerzett lelki ruházatunk tisztaságát őrizzük, s amikor szükséges a bűnbocsánat szentségében (szentgyónás) mossuk ki, hogy így haladhassunk az Örök Haza felé.
Az ünnepi Liturgián koncelebrált még a lelkiatyánk bátyja, ft. Polyák Péter mezőzombori parókus, aki az Abaúj-hegyaljai kerület esperese is. Ez alkalomból tiszteletét tette ft. Galó Gábor helybéli plébános, Kónya Ákos tiszteletes, a miskolci Semmelweis Tagkórház református kórházlelkésze is. Tóth Dénes, helyi lelkipásztor pedig később csatlakozott a nagy számban megjelent közösséghez. Együtt ünnepelt még velünk Bodnár Krisztián, Szirmabesenyő, illetve Kollár Miklós Sajókeresztúr polgármestere is.
A Szent Liturgia végén Polyák Imre parókus külön kiemelte, hogy ez a mostani ünneplés az Úr iránti hálaadásunk alkalma, e nehéz időkben való megmaradásunkért. Emellett köszönetet mondott a képviselőtestület tagjainak, a szolgálattevőknek, az önkormányzatoknak és a tevékenyebb híveknek az ünnep megszervezésében nyújtott segítségükért. Az Isteni Szent Liturgia körmenet közbeni evangélium olvasásokkal, és éltetésekkel zárult, melyet helyben kis agapé követett, alkalmat adva arra, hogy a jelenlévők szót válthassanak egymással.
Ezt követően a meghívott és bejelentkezett vendégek a Kocsis Fogadóba mentek, ahol több mint 110-en vettünk részt az ünnepi ebéden. Ennek kezdete előtt egy kis vidám műsort adott elő néhány fiatal és gyermek, Demkóné Fazekas Mariann hitoktató tanárnő és kántor vezetésével és felkészítésével. Egyik kedves testvérünk saját maga által készített ajándékokkal jutalmazta meg a szereplőket. Az ételeket megáldó imádság előtt az Egyházközség alelnöke Szmrek László ny. tanár úr kedélyes pohárköszöntőre emelkedett, melyben a közösség és a templom áldozatos szeretetére is biztatta a jelenlevőket. Ebéd közbeni felszólalásában a parókus pár mondatban felvázolta a hosszú távú terveket, melynek két legfontosabb elemeként egy közösségi ház építését vagy vételét, illetve a templom kifestését, a szent cselekményekre még méltóbbá tételét említette.
Jó volt együtt lenni, ünnepelni, hálát adni. Valóban adjunk hálát az Úrnak azért, hogy megengedte elérnünk ezt a napot!
További képek ide kattintva elérhetőek! (A remek fotókat Fedor Fanninak köszönhetjük.)
A tanítványokon kívül asszonyok is voltak néhányan, akik követték Jézust tanító útjára, s még vagyonukból is gondoskodtak róla. Ők voltak azok, akik együttérzéssel, az anyai szív szeretetével, utolsóként kitartottak a Keresztrefeszített mellett, s ők lehettek a feltámadás első hírvevői és hírvivői is.
Ezeknek az asszonyoknak, némi férfi besegítéssel, pénteken délután sebtében kellett elvégezniük a temetést. Szürkületkor ugyanis - amikor már láthatóvá vált az ún. esthajnal csillag - beállt a szombat, amely az ószövetségi választott népnél Isten gondoskodására emlékeztető pihenőnap volt. Így a temetést nem tudták úgy befejezni, ahogy azt az ősi szokás és szívük szeretete diktálta. Ez nyilván nem hagyta őket nyugodni, ezért az első adandó alkalommal, vasárnap hajnalban - amely akkor még közönséges munkanapnak számított – elindultak, hogy bepótolják a Szent Test olajjal való bekenését.
Csodálnivaló az a hit és egyszerűség, bátorság, amellyel az asszonyok pirkadat előtt, sötétben, amikor még szinte mindenki alhatott, elindultak a temetőbe, hogy elvégezzék azt, amit a szívük és szeretetük diktál. Csendesek és szelídek ők, de él a lelkükben az ősi törvény, hogy a holtakat méltó módon kell eltemetni, velük kapcsolatban mindent rendbe kell tenni. S ők azonosultak ezzel a törvénnyel. Ahogyan a szelíd víz mindig utat tör magának, s lassú víz partot mos alapon olykormég sziklákat is szétrepeszt, úgy tették csendben, de szívósan a dolgukat. Minden látszat és gyengébbik nem-et emlegető szólam ellenére nagy erő van bennük, amely nem ismer akadályt.
Pedig nem volt veszélytelen a vállalkozásuk, hiszen, az Evangélium szerint, őrök vigyáztak a sírra, s a bejáratra hengerített kő elmozdítása is nagy feladat elé állította őket. Mégsem számítgattak, hogy majd akkor megyünk, amikor mindent megszerveztünk, amikor majd elfogadhatóbbak, vagy ideálisabbak lesznek a körülmények. Egyfelől logikátlanságnak tűnik viselkedésük, másfelől inkább logikán felülinek mondhatjuk. Az Úr pedig megadta, hogy ez a nagy hit elnyerje jutalmát. Megáldotta törekvéseiket, Ők lehettek a feltámadás első hírvevői és hírvivői.
Ma is sokat temetünk. Ma is nagy szükség van erre a gondoskodásra, de nem csak az elmenőknek, hanem a továbbélőknek is, hiszen nem mindegy milyen alapokon nyugszik az élet folytatása. Illyés Gyula mondta egyszer, hogy a történelem igazi hősei az asszonyok… Mennyire igaz ez a kenethozókra, de végül is minden nőre és asszonyra. Jó persze, ha nem csak a múltra, hanem a jövőre is vonatkoztatjuk e gondolatot. Annál is inkább, mert az író azt is megjegyzi: A családok felemelkedése és lezüllése mindenkor az asszonyokon múlik… Hasonló dolgot fogalmaz meg a nagy hitszónok Barsi Balázs atya is az élet elfogadása és továbbadása kapcsán: a lányok és az asszonyok az egyedüli megmentői az emberiségnek.
Nagy tehát a felelősség, de ugyanakkor nagy a lehetőség is. Reméljük, hogy a felemelkedés útján tudunk majd haladni. Kapunk is hozzá erőt, ha a Feltámadott segítségét kérjük, aki a sírból való kiszállásával a kenetvivők életének is célt, küldetést, örömet és boldogságot adott.
Kenetet hozván temetésedhez az asszonyok, korán reggel a sír felé igyekezve, titokban, mert féltek a zsidók haragjától, és látván a katonai őrizetet. De a gyönge természet túlszárnyalta a férfias bátorságot, hiszen a résztvevő lelkület kedves az Istennek. Ezért ők illő módon így kiáltottak: Kelj föl, Uram, segíts meg, és szabadíts meg minket a te nevedért! (Feltámadási leülő - Húsvét 3. hetének csütörtökjén)
Munkálkodás lelkünk kertjében.
Isten a maga titokzatos módján megteremtett minket. Nem csak testet adott nekünk, de halhatatlan lelket is. Testünk, halálunk után földbe tér, elporlad, de majd Istenünk erejéből a feltámadásban szellemi testként éled újjá. Lelkünk azonban – szintén az Úrnak köszönhetően – már most halhatatlan, s örökké él. A test a földi halál felé halad, mert amíg fiatalok vagyunk, fejlődünk ugyan, aztán jön egy stagnáltnak nevezhető időszak, végül viszont hanyatlani, gyengülni kezd, az egészség általában megromlik, s különböző fájdalmak lépnek fel. A test tehát lefelé, a föld irányába mutat és vonz, a lélek azonban az ég, a menny, a mindenek Alkotója, Isten felé vonzódik (még ha sokszor el is rejtőzik ez a vágya). Őnála van az igazi hazája. Valójában a lélektől vagyunk azok, akik vagyunk, emberek, mert a „lélek az, ami éltet…”(Jn 6, 63), ezért a lélek gondozásával kell kezdenünk egész életünk rendbetételét.
Amennyiben ez megvalósul, akkor az emberben teljes harmónia uralkodik, gondolataiban, érzelmeiben, kívánságaiban, tetteiben és kikapcsolódásában, s másokhoz fűződő kapcsolataiban is, - ez aztán az igazi boldogság! (Remete Teofán). Viszont, ha a lélek, nem kapja meg a megfelelő figyelmet, gondozást és táplálékot, gyengévé, beteggé, vagy éppen rendetlen kívánságúvá, s mohóvá válik.
Aki azt szeretné, hogy egész valója rendezett legyen, annak elsősorban a lelkével kell foglalkoznia és törődnie. Ez a feladat hasonlít valamelyest a kerti munkákhoz.
Nagyon várjuk már a tavaszt. Szeretnénk újra dolgozgatni, rendezkedni kertjeinkben. Metszeni, ültetni, kapálni. Jó együttműködni a teremtő Úrral. Szent Pál apostol ezt a közös munkát a következőképpen fogalmazza meg: Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. (1Kor 3,6)
A metszés azt szolgálja a haszonnövénynél, hogy az jól teremjen, a dísznövénynél pedig, hogy szép, a szemnek tetszetős legyen. Van persze szépsége a vadon hagyott kertnek, bokros, cserjés területeknek is, mert azok, önmagukban is az élet csodáját hirdetik, de mennyivel szebb a gondozott, karbantartott kert, park, erdő. Ilyen az életünk is. Maga az, hogy élünk, létezünk, már teremtőnkről, alkotónkról tanúskodik, aki folyamatosan fenntart minket, s gondoskodik rólunk. Isten kegyelméből sok szépség van az önmaga lelkével nem (vagy nem nagyon) foglalkozó emberben is, de aki csak úgy hagyja folyni az életét, annál sok szenvedély és romboló indulat is könnyen elburjánzik. A lelkiéletükre különösebb gondot nem fordítók közül sokan tartják úgy magukról, hogy „nem vagyok rossz ember, mert nem ártok senkinek sem”. Viszont, ha mögéje nézünk, gyakran mégis azt tapasztaljuk, hogy kibírhatatlanul viselkedik még szeretteivel is, életmódjával rombolja a környezetét, csak éppen nem veszi észre, vagy csak nem akar tudomást szerezni róla.
A sokatmondó mesében, a Kis herceg megemlít egy bolygót, amelynek „lusta gazdája volt, és
figyelmen kívül hagyott három majomkenyérfa cserjét. Azok aztán eluralták azt az egészen kicsi bolygót, s lakhatatlanná tették, végül teljesen meg is semmisítették azt, úgy hogy lakójának el kellett menekülnie. A szerző le is vonja a tanúságot: „Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Mi még szájbarágósabban mondhatjuk: ügyeljetek a kísértésekre, a bűnre, a szenvedélyekre, a rossz indulatokra és gondolatokra!
Törekednünk kell a rosszat, mint vadhajtást lemetszegetni magunkról, vagy ha már annyira meggyökerezett, kiirtani magunkból. Tegyük mindezt az Úr segítségével. Bizony gyakran előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk egymás iránt, megszólunk másokat, vagy durva és trágár beszéddel szennyezzük magunkat és környezetünket. Még súlyosabb, ha valaki ítélkezővé válik, megrágalmakat szór másokra, vagy ha hálátlan és állandóan elégedetlen helyzetével, sorsával. Sokaknál elharapódzik a hiúság, pénz és hatalom, s a mások fölött való uralkodás vágya. Bőven van tehát min munkálkodnunk. „Ügyeljetek a majomkenyérfákra!"
Bűnt „tettel, szóval vagy gondolattal” tudunk elkövetni, a bűnre való kísértések is általában ezeken a frontokon jelennek meg, ezért fontos, hogy minden szinten éberek legyünk.
Különösen az határozza meg a földi és földön túli jövőnket, hogy milyen akaratot keresünk és követünk, az Istenét vagy a sajátunkat. Aki Isten akaratát keresi, az a nehéz helyzetekben is tud nyugodt, kiengyensúlyozott maradni, s bízni Urában, rábízni az életét. Aki viszont mindig is az önmaga akarata szerint élt, a megpróbáltatások idején nem tud hová lenni, szinte belebetegszik abba, hogy vele ilyen dolgok történhetnek, ne adj Isten, akár bele is rokkan a csapásokba. Testvérek! Keressük, kutassuk az Isten akaratát, szándékait és tetszését, és éljünk ezek szerint, s akkor helyt tudunk majd állni a nehézségekben is.
Gondozzuk a lelkünket, foglalkozzunk vele. Nyesegessük gyengeségeinket, de egyben szerezzük meg az erényeket. Az Urat segítségül hívva legyünk alázatosak és tarsunk lelkiismeretvizsgálatot és bűnbánatot. Növeljük magunkban a hitet és a reményt, erősítsük az állhatatosságot és a szeretetet. Dolgozzunk és szorgoskodjunk lelkünk kertjében is figyelmesen, hogy olyan gyümölcsöt hozzunk majd, amivel gazdagítunk másokat, s hogy kedvesek legyünk, főként a mi Istenünk szemében.
Böjtölve tartózkodjunk, testvérek, a helytelen gondolatoktól és gonosz cseleledetektől! Tisztítsuk meg lelkünket, és szárnyaljunk magasba az isteni erényekkel! (Nagyböjt 3. szerda - reggeli istentisztelet)
Nagyheti levél – 2021
Napról-napra élj Krisztus evangéliumának szellemében! Ezekben a napokban nem csak megemlékezünk Megváltónk szenvedéséről, hanem megünnepeljük diadalmas feltámadását is. Azoknak a híveknek, akik ezen a héten, a jelen járványhelyzetben is részt tudnak venni szertartásainkon, akár fizikai jelenléttel, akár ezek szövegeinek otthoni elimádkozásával, esetleg online istentiszteletbe való bekapcsolódással, sok bűnük megbocsáttatik, mert a szeretet sok bűnt eltakar.
A nagyhét szertartásait úgy élhetjük át, mint szemtanúk, mint akik a szenvedés hetének és a feltámadásnak közvetlen résztvevői vagyunk. A felolvasott ószövetségi és újszövetségi részek himnuszok, körmenetek, liturgikus megemlékezések láttatják velünk azt, hogyan teljesednek a messiási próféciák Jézus Krisztus sorsában. A nagy tettek, melyet maga Isten visz végbe Jézus Krisztusban, adnak nekünk bűnbocsánatot és felszabadítanak a gonosz kötelékeitől és megmentenek az örök haláltól.
Nagyheti levél folytatása ide kattintva elérhető
Az imádságok napi szövegeit ide kattintva érhető el:
Istenünk irántunk való mélységes szeretete felismerésének, és üdvösségünk előmozdításának kiváltságos ideje a szent Nagyböjt.
Azért van szükségünk bármiféle lemondásra és így egy ilyen időszakra, mert a bűn elhomályosítja szívünk látását. Miatta sebzetté váltunk, megromlott Istenhez, a szellemi lényekhez, egymáshoz, egyéb földi teremtményekhez, és a világ dolgaihoz való viszonyunk.
A böjt segít újra szabaddá tenni a szívünket Isten szeretetére.
Urunk tanításaiban beszélt arról, hogy a mennyek országában majd az angyalokhoz hasonlóan fogunk élni. Valóban az ő életmódjuk a legméltóbb Istenhez. Kezdetektől fogva már az apostolok is ezt ajánlják a Krisztust követőknek. A keresztények ősidők óta törekszenek az angyali életre, melyet azonban legteljesebben a remeték és a szerzetesek tudnak megvalósítani.
Sajnos az a tapasztalat, hogy a világban élő ember legtöbbször képtelen ennek a lelkiállapotnak a folyamatos megélésére. Azért lett kijelölve számunkra az esztendő jó egy tizede, hogy ebben az időszakban különösen is igyekezzünk „összeszedni magunkat”, s amennyire tudunk, "minden testi kívánságot legyőzve lelki életet éljünk". (Gyújtsd fel szíveinkben… – papi imádság a Szent Liturgián, az Evangélium előtt”)
Küzdelmeinkben segítségünkre van egyházunk a szent 40 nap szertartásainak légkörével, a bennük rejtőző zsoltárok és más bibliai részek üzeneteivel, az életüket végig böjtölő atyák imádságainak és himnuszainak késztetéseivel. A böjt erejét és áldásos voltát kiemelő beszédek és írások minket is erőfeszítésre serkentenek. Ezek egészével az egyház igyekszik olyan atmoszférát teremteni számunkra, amely életünk és üdvösségünk komolyabban vételére ösztönöz bennünket, hogy mindinkább függetlenedve a föld felé húzó szenvedélyektől, az átistenülés útját járjuk.
Kezdjük hát el bátran, Istenünk és embertársaink iránt nagylelkűen ezt az előttünk álló, s mindannyiunk számára sok kegyelmet rejtő, minél inkább angyali életmódot követő szent időszakot!
Polyák Imre, parókus
Köszöntés 2021
Miután előző parókusunk, Dr. Szarka János nyugalmazását kérte, Atanáz püspök atya - 2021. január 1-i hatállyal - főtisztelendő Polyák Imre protopresbitert nevezte ki Szirmabesenyő parókusának. Új lelkiatyánk január 1-én mutatta be első Szent Liturgiáját templomunkban. Az alábbiakban Szmrek László alelnök úr ez alakalomból mondott köszöntőjét olvashatják. (A képek pedig január 10-én készültek, amikor Atanáz püspök atya immár be is iktatta hivatalába új parókusunkat.)
Boldog újévet mindenkinek. Újév, új remény, új lehetőségek. Minden újév hoz változást.
2021 év első változása: új parókus Atyát kapott Szirmabesenyői Parókiánk!
Nagy szeretettel köszöntöm Polyák Imre Atyát, kedves feleségét és kedves családját.
Mindannyiunk nevében kívánom, hogy érezzék jól magukat körünkben és mi minden segítséget megadunk hozzá. Polyák Imre Atya Szikszón született 1965-ben és Nyíregyházán szentelték pappá 1991-ben. Házastársa Drotár Andrea. Szolgálati helyei: 1991-1995 Kazincbarcika, 1995-2005 Tornabarakony, 2005-2016 Garadna, 2009-2016 között a Csereháti Esperesi Kerület , kerületi esperese, 2016-2020 között a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituálisa. 2021-től Szirmabesenyői parókus. Ebben a minőségében köszöntjük egy verssel:
Polyák Imre Atya igazi lelki ember, felkészült pap, akire mindig számíthatunk. Ő is számíthat ránk és családja is. Munkáját mindenben segítjük, elképzelését támogatjuk. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen jó lelki Atyát kaptunk. Kérem a híveket, hogy továbbra is kellő aktivitással látogassák szertartásainkat és támogassák Egyházunkat. Hétfőn, azaz január negyedikén kezdődik a parókia festése, majd ezt követően annak rendbetétele, takarítása. Ehhez kérnénk híveink segítségét hogy a költözés méltóképpen mielőbb megtörténhessen és egy kicsit mi is büszkék lehessünk magunkra és az atyáék is meg legyenek nyugodva,hogy megfelelő szerető és gondoskodó közösségbe kerültek.
Kezdésképpen, hogy bizonyítsuk szeretetünket, Andrea asszonyt egy csokor virággal köszöntük.
Imre Atyát, aktuális módon, újév napján egy üveg 24 karátos aranylemezkés pezsgővel ajándékozzuk meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ő is aranyozza be lelkünket, a tőle megszokott igényes liturgia-végzéssel, amelyre nagyon vevőnk vagyunk.
Isten hozta körünkbe Imre Atya! Az elkövetkező éveket töltsék nálunk úgy, ahogy szeretnék, és eltervezték: örömben, boldogságban és sikeresen.
Boldog újévet Polyák család!
Köszöntés
Karácsony van. A megváltó eljöttét ünnepeljük: az ég a földre szállt, ünnepeljük boldogan e fényes éjszakán. Tiszta szívvel, bensőnkben boldog izgalommal éljük napjainkat. Most mégis más ez a karácsony. Örömünkbe bánat is vegyül. A befogadás érzése mellé az elengedés szomorúsága is vegyül. Főtisztelendő János Atya kilenc év itt töltött szolgálat után végleg nyugdíjba vonul és Nyíregyházára költözik. Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Benne mennyi várakozás, izgalom, liturgikus élmény, meghittség, ünnep, gyalogos és kerékpáros zarándoklatok, utazás. Róma, Medzugorje, Máriapócs, Szentkút, Sajópálfala, Telkibánya, Tiszató, balatoni családtáborok, megnyert nagy pályázatok, nagy rendezvények, meghitt beszélgetések és sorolhatnám még tovább. Lehetetlen most mindent felsorolni. Mindaz, ami mindezt lehetővé tette, az mégis az emberi jóság, a kitartás és a szorgalom. Mindezt két embernek köszönhetjük: a parókus atyánknak és leghűségesebb munkatársának, kedves feleségének, Marikának.
Ha erre gondolok, akkor az én szavam elakad, kifejezés módja kevés, ezért a költőt hívjuk segítségül.
Lászlóffy Aladár: Ilyen ember
Ilyen ember az lehet, ki szívvel, lélekkel tanult. Főtisztelendő János Atya tanult, hiszen Dr Szarka Jánosnak hívják és több tudományos könyv és tanulmány szerzője. Kutatási témája a korai kereszténység történetének valós tényeken alapuló feltárása, a rotundák titkainak megismerése. Legújabb munkája a Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből című tanulmány, amelyet bárki elolvashat a görögkatolikus kalendárium 2021 évi kiadványában. Olvassuk el, többek leszünk általa.
A görögkatolikus pap legfőbb segítője a felesége. Marika több nagy pályázatot végig követett, végig gondolt, végig számolt és sok programpontját kitalálta. Felsorolni lehetetlen az ifjúsági táborokat, kirándulásokat, üdüléseket, zarándoklatokat, vetélkedőket, amelyeket megszervezett és lebonyolított. Sok éjszakája ráment, sok fáradságba került, de panaszkodni soha nem hallottuk. Előnyeit mi élveztük, hiszen sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Munkáját most egy csokor virággal köszönjük meg, mert határozottan megkért bennünket, hogy semmi tárgyi ajándékot ne vegyünk. De mindannyiunk szívében örökre helyet biztosított magának és ez több mint bármilyen értékes tárgy. A Jóisten halmozza el őt ajándékaival és kegyelmeivel.
2011 novemberében megszületett a gondolat, hogy Egyházközségünk megszervezze a házi segítségnyújtó szolgálatot. Főtisztelendő János Atya a képviselő testületnek mondta el elképzelését, akik ezt támogatták. A szervezés első lépéseitől Marika is aktívan részt vett a Diakóniai Szolgálat létrehozásában és az utolsó napig tevékeny munkatársa volt. Az engedélyek megszerzéséhez és a szolgálatműködésének szabályozására alig két hónap állt rendelkezésre. A munka rohamtempóban elkezdődött és 2012 január elsején a Szent Miklós Diakóniai Szolgálat megkezdte működését 81 gondozottal és 12 fő gondozóval, két településen. A gondozottaink és gondozóink javarésze egyházunkhoz kötődik. Munkahelyeket teremtettünk és gondozottaink keresztényi szeretetben és gondoskodásban részesülnek. A gondozattak és a gondozói feladatokat ellátó ápolók nagyon szépen köszönik a lehetőséget, a törődést és a lelki gondozást, amelyet egy alkalomhoz illő ajándékkal szeretnének megköszönni Főtisztelendő János Atyának.
---Ajándékátadás---
Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Hálásak vagyunk a Jóistennek minden évért. Mégis most üresnek érezzük magunkat mind. Ezt a hívek és a képviselő testület nevében is bátran mondhatom. Az elválás mindig nehéz. De most különösen fáj. Idő kell, hogy feldolgozzuk. Méltóképpen megköszönni a gondoskodást, a lelki támaszt, a pasztorálást, a házszenteléseket, a sok ismeretet nem lehet. Méltóképpen nem. Próbálkozunk. Arra gondoltunk a hívekkel és a képviselő testülettel, hogy festményt készíttetünk templomunkról szakértő kezekkel, hogy arra rátekintve, ne felejtsetek el bennünket. Ezt szeretnénk most átnyújtani, miközben azt kívánjuk, hogy a mi Urunk halmozzon el ajándékaival, adjon jó egészséget, és további lehetőséget arra, hogy a mi örömünkre is végezd további tudományos munkádat.
További képek ide kattintva elérhetőek.
Búcsúzás Szirmabesenyőből – 2020. 12. 26.
Kr. Kedves Testvérek!
Papi életemben hatodik alkalommal búcsúzom a rám bízott hívektől. Minden eddigi állomáshelyünkön jól éreztük magunkat, szerettünk ott lenni. Minden egyházközségtől szomorú szívvel köszöntünk el. Minden egyházközségben otthagytunk egy darabot a szívünkből. Ugyanilyen érzésekkel állok ma a szirmabesenyői testvérek előtt is. – Úgy látszik már csak ilyen a papi élet. Mindenesetre felkészít a nagy igazság elfogadására. „Nincs itt maradandó lakásunk a földön.” Az élet egy nagy zarándokút a bölcsőtől a sírig. Végleges állomáshelyünkre csak odaát találunk rá. A mindenkit hazaváró Istennél. – Ugyanakkor megható volt; és érzem, hogy igazat mondott az a volt kedves sárospataki hívünk, aki vagy 8 évvel az elköltözésünk után azt mondta: „Tisztelendő úr! Elköltözésük óta minden nap imádkozom magáért és a családjáért.” Viszonzásként én is ugyanezt tettem, és természetesen a szirmabesenyői hívekért ezután is imádkozni fogunk.
A mai hálaadó búcsúzó-liturgián mindenekelőtt a Gondviselő Istennek adok hálát, hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van”, Tőle származik. Feleségemmel együtt megköszönöm Neki a szirmabesenyői testvérek szeretetétől övezett kilenc és fél évet. Fájó szívvel hagytuk el a diósgyőri parókiát és úgy érkeztünk Szírmabesenyőbe, de ma már hálás szívvel állíthatom, hogy nem csak ketten érkeztünk a feleségemmel, hanem velünk jött a Gondviselő Isten is!
Az itt töltött idő igen tartalmas és szép szakasz volt a családom életében is. Elmondhatom, hogy szerettünk itt élni. Négy gyermekünk családjában az első hét unoka már diósgyőri szolgálatom idején megszületett. Viszont itt vártuk a további három unoka érkezését. És természetesen ide vártuk haza gyarapodó családunk apraját és nagyját. Sokan ismerhetik őket a templomból, hiszen, ha hazajöttek nem csak a parókiát, a templomunkat is otthonuknak tartották. Biztos, hogy az ő életükben is szép emlékként marad meg Szirmabesenyő. A parókia, a gyönyörű udvarral, és az előtte fekvő gondozott templom-térrel. Az egyik debreceni unokám, – akinek nemrég született meg a negyedik testvére – azt kérte: „Nagymama legalább fényképezzétek le a parókiát, hogy a kis Csöpike, ha majd felnő megláthassa, hogy milyen szép helyen laktatok Szirmabesenyőn!” Biztos, hogy ennek az egyházközségnek az imádságos, tanúságtevő lelkülete is szerepet játszik abban, hogy minden gyermekünk családja hitvalló keresztényként éli életét ott, ahová az isteni gondviselés állította őket!
Megköszönöm Istennek a Szirmabesenyőn élő rokonainkat is. Első parókiámon, Garadnán azért volt könnyű a beilleszkedésünk, mert mellénk állt az ott élő Szarka rokonság, ugyanis nagymamám Garadnáról származott. Szirmabesenyőben viszont szeretettel fogadott minket a feleségem rokonsága. Unokatestvéreinek a családjai igazi testvérként segítették a beilleszkedésünket és a közösségi élet megerősítését az egyházközségben. Szabad legyen kiemelni Fedor Vince polgármester jóakaratú támogatását és fia családjának, Róbertnek és Zitának az EFOP pályázatunk sikeres megvalósításában játszott meghatározó szerepét, illetve Kiss-Tóth Katalinnak rendezvényszervezőként való közreműködését, és Nagy Norbertné, Mónikának a Házisegítségnyújtó Szolgálatunknak a szakmai vezetését. Isten fizesse meg minden rokonunknak a mellettünk és egyházközségünk mellett való kitartó hűségét.
Hálát adok Istennek az itt szerzett lelki élményekért. A felemelő ünnepekért, a gyönyörű püspöki liturgiákért, a tartalmas vasár- és ünnepnapi utrenyékért és vecsernyékért, melyeket előbb Szemerszki István korábbi kántorunk, illetve Manyika, majd pedig Mariann vezetésével a testvérekkel együtt énekelhettem, és melyek által felemelhettük lelkünket Isten világába, megfürödhettünk a természetfölötti kegyelemben, és otthon érezhettük magunkat Isten házában. Mindez abban segített minket, hogy lelki közösséggé forrjunk, hogy a hétköznapi feladatainkat, keresztjeinket nap, mint nap újra felvehessük, és derűs lélekkel hordozzuk.
A parókia híveinek közösséggé formálásában sokat segítet az egyéves programot finanszírozó TÁMOP pályázatunk és a most is futó három éves közösségépítést erősítő EFOP pályázat. Ezekről a programokról időről-időre beszámoltam a Besenyő Világa korábbi számaiban. Aki jelentkezett táborainkba, lelkigyakorlatainkra személyválogatás nélkül igyekeztünk helyet biztosítani számára.
Megköszönöm Istennek az ajándékba kapott kiváló munkatársakat:
Megköszönöm a kántorok felkészült és lelkes énekvezetését;
Megköszönöm a sekrestyések Margitka és Miklós igényes templomszolgálatát. Köszönöm a felnőtt és gyermek ministránsok szent szolgálatát.
Köszönöm a hitoktatók: Elvira és Mariann oktató és nevelő munkáját, a szép ünnepi műsorokat.
Köszönöm a karitász csoport tagjainak a rászorulók érdekében kifejtett tevékenységét.
Köszönöm a képviselőtestület minden tagjának a rájuk bízott feladatok vállalását, és külön kiemelem Szmrek Lászóné, Ancikának, egyházközségünk könyvelőjének a nagy szakértelmet követelő lelkiismeretes munkáját.
Köszönöm a Házi-segítségnyújtó Szolgálatunk vezetőinek: Ancikának és Mónikának, valamint a munkatársaknak az áldozatos szolgálatát; és Firtko Zsoltnak egyházközségünk honlapjának a szerkesztését.
Köszönöm a TÁMOP és EFOP pályázatok munkatársainak: a szakmai menedzserének és szakmai koordinátorának az áldozatos, lelkiismeretes és fáradhatatlan munkálkodását.
Köszönöm a kamraépítők, a fűnyírók, egyházfenntartás beszedők és minden közösségünk érdekében cselekvően közreműködő. hívőnek a feladatvállalását
Köszönöm továbbá a Rózsafüzér Társulatnak a közösségünk számára biztosított imahátteret és minden kedves testvéremnek az együttimádkozását, és tanúságtevő Isten- és emberszeretetét.
Bár a nyilvánosság előtt kevésbé ismert, de a kiváló munkatársak tehermentesítő feladatvállalásának köszönhetően Szirmabesenyőben is folytathattam az Árpád-kori görög rítusú múlt kutatását. Három nagyobb lélegzetű tanulmányt készítettem különféle konferenciákra, amelyek utóbb nyomtatásban is megjelentek. Címük a következő: 1, „Az esztergomi várhegy Árpád-kori templomai” 2, „Görög rítusú egri püspökség az Árpád-korban” 3, „Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből”. Ha valakit esetleg érdekelnek ezek a tanulmányok elérhetőek egyházközségünk honlapján „szirbes.hu” a „Cikkek” fülnél.
Visszatekintve szirmabesenyői parókusi működésem kilenc és fél évére, eredményesnek tekintem az itt teljesített szolgálatot. Úgy gondolom velünk volt az Isten. Bőségesen megáldotta emberi erőfeszítéseinket.
Kedves Testvérek! Végezetül is megköszönöm Istennek, hogy a nyugdíjazásom előtti éveket Szirmabesenyőn egy imádságos közösségben tölthettem. Köszönöm mindenki imáját, segítségét és szeretetét, amely felém és családom felé is megnyilvánult. Feleségemmel együtt mi is imáinkba foglaljuk jótevőinket és ismerőseinket. Szép emlékeket viszünk magunkkal a nyíregyházi nyugdíjas évekre.
Szent Pál római fogsága idején lelkesítő levelet írt szeretett filippi híveihez. Megköszönve a szirmabesenyői hívek szeretetét az ő soraival búcsúzom: „Testvérek! Örüljetek az Úrban. Ismét mondom, örüljetek… Az Úr közel van. Semmin se aggódjatok, hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak fel az Istenhez. És Isten békessége, amely felülhalad minden emberi értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!”
Lakjon hát bennünk Isten békessége, amely fölülhalad minden emberi értelmet. Ismerjük meg és szeressük egymást ezután is. Isten áldása kísérje mindannyiunk életét. Ámen
EFOP programunk keretében bonyolítottuk le a mikulás programunkat. Ezen a vasárnapon a gyerekek gyújtották meg a 4. gyertyát a 6-ból, a kántorasszony énekével kísérve.
Nagy Vencel mikulás váró verset mondott a Szentmise előtt.
Az ünnepi szentmisén Dr Szarka János parókus atya prédikációjában elmondta: „ Az idei évben az adventi koszorú negyedik gyertyájának meggyújtása különleges, hiszen egybeesik a gyermekek által hatalmas izgalommal várt, piros ruhás, fehér szakállas Mikulás eljövetelével, azaz Szent Miklós püspök ünnepével. A meggyújtott gyertya felhívja figyelmünket az ajándékozó szeretet fontosságára. Sokszor úgy gondoljuk, hogy mindaz, ami számunkra természetes és megszokott, azt mindenki megkapja környezetünkben. De talán a mi utcánkban is vannak, akiknél az ajándékozó szeretet bármilyen okból, de ebben az évben sem képes megmutatkozni. Legyünk hát figyelmesebbek a karácsonyt megelőző időszakban. Vegyük észre a rászoruló embertársainkat, s talán általunk érkezhet meg egy-egy család számára ebben az esztendőben az a Remény, amelyet Krisztus születése elhozott ebbe a világba.”
A Szentmise után a gyermekek mikulás műsora következett, amiből megtudhattuk Szent Miklós mikor élt, és az ő jócselekedeteit is.
Majd egy Gősi Vali vers hangzott el: Levél a Mikulásnak.
Van egy titkom, s most
megosztom veled,
Kedves Mikulás!
Az sem baj, ha ez a titok
ezután már nem lesz más,
csak egy kislány kívánsága,
- minden évben, Mikulásra -
aki mára megtanulta,
mi a legszebb, mi a jó.
Cukorkát és diót kaptam
tőled mindig, s mogyorót,
de a legszebb mégis az volt,
mikor anya átölelt egy
téli esten, s csizmámat
míg kifényezte, elmondott
egy valóságos, szép mesét.
Igaz mese volt ez arról,
hogy a legszebb ajándék
ha az ember szeretetét
- szíve kincsét - osztja szét.
Kapni öröm - mesélt anya -
a boldogság mégis az,
ha a szívünk rejtekében
élő kinccsel - szeretettel -
gazdagítunk másokat.
Ím, a titkom átadom most,
vidd és hirdesd, jó utat!
Add tovább az el nem fogyó
mesés ajándékokat!
Így lesz egyre jobb a világ,
egyre szebb és boldogabb,
puttonyodban édesebb a cukor,
csoki, s gyerek, felnőtt
szíve, lelke - mind többet ad -
gazdagabb!
Majd a kisebb gyermekeknek és a nagyobbaknak is mikuláscsomagot adott át a mikulás.
Az EFOP projekt keretében valósítottuk meg karitász gyűjtést. A Szentmiséken Dr. Szarka János parókus atya hirdette meg, illetve plakátokat tettünk ki, hogy az adományozók vasárnaponként a 10 óra előtt a hitoktatói terembe vihetik be az adományokat. Eltérően a gyakorlattól ebben az évben csak tartós élelmiszert, szaloncukrot fogadtunk a vírushelyzetre tekintettel. Jelenleg a vírushelyzet nem teszi/tette lehetővé a ruhanemű gyűjtését, nehogy a vírus tovább terjedjen.
Az egy hónapos gyűjtést követően kértük fel egyházközségünk aktív tagjait, hogy az adományokat vigyék ki a településen élő nehéz sorsú, szegény, hátrányos helyzetű szükséget szenvedő családoknak, embereknek. A mai napon 10 fő segítségével juttattuk el az adományokat (lsd: jelenléti ív). Az adományok átvételekor az adományozott aláírta annak átvételét.
Fontosnak tartottuk, hogy az önkéntesein ismerjék a segítés tízparancsolatát:
1. Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet.
2. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála.
3. A bajbajutottat sohase alázd meg: érezze, hogy öröm számodra, ha segíthetsz.
4. Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öntevékenységre.
5. Ne alamizsnát adj, hanem igyekezz a bajt gyökerében orvosolni.
6. A bajbajutott nem eset, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést.
7. Vedd elejét a visszaéléseknek. Dolgozz ki feltűnés mentes ellenőrzési rendszert és járj utána a fontosabb ügyeknek.
8. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről és köszönj meg minden adományt, még a legkisebbet is.
9. A segítség nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar: több szem többet lát, több kéz
többet segít.
10. Ne várj hálát! Ne sértődj meg! Ne légy kicsinyes! És imádkozz azokért, akiket Isten szeretetedre bízott.
A vírushelyzetre tekintettel a segítőket maszkkal és kesztyűvel láttuk el.
Összesen ezen a napon 21 karitász csomagot adtunk át. Tiszteletben tartottuk, hogy aki nem engedi a fénykép készítését, annál nem tettük ezt. Azonban az átvételi nyilatkozatot aláírták az átvételről.
Az EFOP projekt keretében folytattuk a karitász gyűjtést és kiosztást, kapcsolódva Ferenc pápa üzenetéhez a szegények világnapjára (november 15.).
„A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet” (vö. Sir 7,32). A régi bölcsesség e szavakat mint követendő szent életszabályt állítja elénk. Ezek a szavak ma is ugyanolyan időszerűek, mint bármikor és segítenek abban, hogy tekintetünket a lényegesre irányítsuk és áttörjük a közöny válaszfalait. A szegénység számos különféle módon jelenik meg, és minden egyes sajátos helyzet figyelmet követel: mindegyikben lehetőségünk nyílik arra, hogy az Úr Jézussal találkozzunk, aki kijelentette, hogy a legkisebb testvéreiben jelen van (vö. Mt 25,40).”
Előző időszakban Dr. Szarka János parókus atya hirdette meg, illetve plakátokat tettünk ki, hogy az adományozók mikor és hová vihetik az adományokat. Most eltérően a többéves gyakorlattól ebben az évben csak tartós élelmiszert, szaloncukrot fogadtunk. Jelenleg a vírushelyzet nem tette lehetővé a ruhanemű gyűjtését, járványügyi megfontolások miatt.
Az egy hónapos gyűjtést követően kértük fel egyházközségünk aktív tagjait, hogy az adományokat vigyék ki a településen élő nehéz sorsú, szegény, hátrányos helyzetű szükséget szenvedő családoknak, embereknek. A mai napon 10 fő segítségével juttattuk el az adományokat (lsd: jelenléti ív). Az adományok átvételekor az adományozott aláírta annak átvételét nyilatkozaton. Fontosnak tartottuk, hogy az önkéntesein ismerjék a segítés tízparancsolatát is.
A vírushelyzetre tekintettel a segítőket maszkkal és kesztyűvel láttuk el.
Összesen ezen a napon 22 db karitász csomagot adtunk át. Tiszteletben tartottuk, hogy aki nem engedi a fénykép készítését, annál nem tettük ezt. Azonban az átvételi nyilatkozatot aláírta az átvételről.
Az EFOP projekt keretében folytattuk a karitász gyűjtést és kiosztást, kapcsolódva Ferenc pápa üzenetéhez a szegények világnapjára (november 15.).
„Nehéz feladat figyelmünket a szegényeken tartani, de annál fontosabb ahhoz, hogy személyes és társadalmi életünket a megfelelő irányba fordítsuk. Nem szép szavakkal kell ezt tennünk, hanem sokkal inkább az isteni szeretet által vezérelve, saját életünket odaajándékozva. A Szegények Világnapjával minden évben hangsúlyozom ezt az Egyház számára alapvető igazságot, hogy a szegények mindig velünk vannak (vö. Jn 12,8) azért, hogy segítsenek a mindennapokban felfedezni Krisztus jelenlétét.”
Előző időszakban Dr. Szarka János parókus atya hirdette meg, illetve plakátokat tettünk ki, hogy az adományozók mikor és hová vihetik az adományokat. Most eltérően a többéves gyakorlattól ebben az évben csak tartós élelmiszert, szaloncukrot fogadtunk. Jelenleg a vírushelyzet nem tette lehetővé a ruhanemű gyűjtését, járványügyi megfontolások miatt.
Az egy hónapos gyűjtést követően kértük fel egyházközségünk aktív tagjait, hogy az adományokat vigyék ki a településen élő nehéz sorsú, szegény, hátrányos helyzetű szükséget szenvedő családoknak, embereknek. A mai napon 10 fő segítségével juttattuk el az adományokat (lsd: jelenléti ív). Az adományok átvételekor az adományozott aláírta annak átvételét (átvételi nyilatkozat minta). Fontosnak tartottuk, hogy az önkéntesein ismerjék a segítés tízparancsolatát.
A vírushelyzetre tekintettel a segítőket maszkkal és kesztyűvel láttuk el.
Összesen ezen a napon 20 db karitász csomagot adtunk át. Tiszteletben tartottuk, hogy aki nem engedi a fénykép készítését, annál nem tettük ezt. Azonban az átvételi nyilatkozatot aláírta az átvételről.
„Legyen az elkövetkező évben is nyitva a szívünk, hogy a mindennapokban megtaláljuk a szükséget szenvedőket és számukra Krisztus szeretetét közvetítve enyhítsük nehézségeiket”
„Folytassuk e közös szolgálatot, hogy a rászorulók kezét fogva, együtt építhessük Isten országát”
„A szociális munka elsősorban megelőzést jelent.
Ez azt jelenti, hogy társadalmunk sok tátongó szakadékát
megkíséreljük keresztényi szeretettel áthidalni.”
(Burján Hildegárd)
További képek ide kattintva elérhetőek.
EFOP programunk keretében 2020-ban is felkerestük az egyedül élőket és próbáltuk őket lelkileg segíteni is. A karácsony közeledtével fontossá válik a várakozás örömének megélése. Sajnos most a pandémia időszakában, amikor a második hullám is eljött és az emberek korlátozások között élnek, különösen fontos az egymásra figyelés. Az egyedülállókat és időseket nagyon megviseli a bezártság és félelem. 30 embert kerestünk fel és adtuk át az ajándékokat. Többen örültek a látogatásnak és lelki támogatásnak.
Dr. Szarka János parókus atya, mentálhigiénés szakember, szociális végzettségűek látogattak, önkéntesként. Kis műsort is szolgáltattuk, versben és a karácsonyi ajándékcsomagba is tettünk üzenetet.
Karácsonyi köszöntő
Kik e háznak lakói vagytok
Isten áldása maradjon rajtatok
Legyen mindig borotok, búzátok
Ékesítse mennyből arany koronátok.
Tiszta szívemből kívánom az egész háznépnek.
Az adventi lelki felkészülés közvetített gondolati:
Karácsony az ajándékozás ünnepe! Karácsonyfa állítás, ajándékozás, mindezek gyermekkorunk meghatározó élményei. Azonban a karácsonyi ajándékozás nem egyoldalú dolog. Nemcsak egymást ajándékozzuk.
meg, ember-embertársát, hanem Isten is ad ajándékot. Erre az ajándékra is nagyon kell figyelnünk!
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…!” (vö.1Jn 4,7-11) Tehát Jézus személye a nagy ajándék és végtelenül értékes is, hiszen azt jelenti ez, hogy velünk van az Isten. Az ő bátorító jelenléte adja számunkra a békét, ha elfogadjuk Jézust, Isten ajándékaként!
Minden karácsonyi esemény egyben JEL is számunkra! Elsősorban a körülmények: a szegénység, az egyszerűség! Majd a gyermek, a magárahagyatottságában, esetlenségében. Abban, hogy ápolásra szorul, hogy oltalomra szorul. Mi ebben a jel? - kérdezhetjük. Az ember mindig nagyot vár A szerény, az egyszerű, a jelentéktelen nem elégít ki. Nem figyel rá. Ez sok ember letérít az üdvösség útjáról. Pedig az egyszerű és jelentéktelen dolgok révén nyilvánulnak ki Isten csodálatos dolgai! Lám Jézus szegényes istállójában, gyermekként jött közénk. Mégis ez az esemény a kezdőpontja időszámításunknak! A karácsonyi ajándék, még a legegyszerűbb is, mindig szívet melengetően kedves! Legyen a karácsonyunkban Jézus szívesen fogadott ajándék! Fogjuk fel teljes horderejében az isteni üzenetet: Velünk az Isten!
EFOP programunk keretében bonyolítottuk le a karácsonyi ünnepkörben az adventi játszóházat, amelyen koszorúkat készítettünk. Fontos volt számunkra, hogy az advent első vasárnapján már a templomba legyen az a közösen készített koszorú, amelyen a hagyományunk szerint 6 gyertya van. A koszorúkészítésen mindenki betartotta a védekezést a covid vírussal szemben, azaz szájmaszkot viselt és fertőtlenítette a kezét. A gyermekek a foglalkozásvezető iránymutatása alapján és szülői segítséggel készítették el adventi koszorúikat. A legszebbek különdíjban részesültek. A foglalkozás alatt a résztvevők megismerkedhettek az adventi koszorú történetével és az ünnepkörrel. A foglalkozásvezető Polgári László atya adventi gondolatait ismertette, mely szerint az ünnepre készülődés során elsősorban a lelkületet kell elérni. ADVENT=BÖJT
A böjtöt több keleti atya Szent Bazil, Aranyszájú Szent János, Szent Makáriosz, Lépcsős Szent János és Szir Szent Izsák szerint határozta meg. Megosztotta gondolatait, azzal kapcsolatosan, hogy hogyan változik meg az imádkozó és böjtölő ember hozzáállása a másik emberhez, karácsony felé haladva. Ha már úgy látjuk, a másikat: „Ő igazán jobb ember nálam!” így lassan – a másik megítélése helyett- felfedezi a másikban az értékeket, és önmagát sem helyezi magasabbra, mint ahol Isten rendelte helye van. Kívánja, hogy ilyen eredménnyel járjon mindannyiunk karácsonyi böjtölése. Az adventi koszorú gyertyáinak egyre növekvő fénye jelezze nekünk a Krisztus hozta világosságot. Az ima és a böjt segítsen jobban létni önmagukat és társainkat.
A játszóház, a koszorúkészítés hozzájárult a gyermekek közösségbe vonásához, ami a pandémia időszaka alatt rendkívül nehéz, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy a családok ne szakadjanak el a közösségtől és a társadalmi együttélést javítsuk. Résztvevők száma 15 fő, és 5 fő segítő tevékenykedett, hogy a karácsonyi ünnepkör keretében a nehezített körülmények között megvalósulhasson a projekt program.
EFOP programunk keretében, október 3-án szombaton gyülekeztünk a szirmabesenyői görögkatolikus templom előtt, hogy közösen zarándokoljunk Sajópálfalára a legszentebb Istenszülő kegyképéhez.
A zarándoklat 9 órakor indult Szirmabesenyőből.
A Szirmabesenyői Kisboldogasszony templom előtt csatlakoztak hozzánk a sajókeresztúri hívek is, akik a parókiához tartoztak.
Utunk következő állomása a sajóvámosi görögkatolikus templom volt, ahol szintén csatlakoztak hozzánk és egy cél felé, siettünk buzgón az Istenszülőhöz.
Zarándoklatunkat jó idő övezte és természetesen a vírushelyzetre való tekintettel maszkot is viseltünk mások és önmagunk egészsége érdekében. Énekünk övezte utunkat: „ Amíg szívem dobog Szűz Mária” – kezdetű. Ezzel a hódolattal indultunk tovább a kegyhelyre.
Sajópálfalán Kiss Attila Gellért parókus atya fogadta a zarándoklat résztvevőit.
A templomban parakliszt végeztünk a legszentebb Istenszülőhöz intézve.
Miszerint buzgón siettünk az Istenszülőhöz, hogy lelkünk mélyéből kiáltsunk, ne hagyjon minket védtelenül és könyörögjön érettünk. Ő a mi vigasztalónk, oltalmazónk, védelmezőnk, akinek a zarándoklatunkat is ajánljuk.
Dr Szarka János parókus atya a hódolati zarándoklaton a következő gondolatokat osztotta meg velünk:
Az emberiség mindig is érezte a védelem szükségességét. Ezért fegyverkeznek a nemzetek, hogy megvédhessék népüket és annak hazáját és otthonait az idegen betolakodóktól.
A bajban, gondban lévő egyes ember is pártfogókat keres, hogy ügyét szerencsésen sikerüljön megoldani. Mi görögkatolikusok számtalanszor megtapasztaltuk és tudjuk, hogy a mindenkorszűz drága Istenszülő a leghatékonyabb segítő égen és földön. Erről tanúskodik a templomokban elhelyezett rengeteg márvány hálatábla. Ezért zarándoklunk Máriapócsra és Sajópálfalára is. Minden októberi (Mária-oltalmi) zarándokunk elmaradhatatlan éneke „Oltalmad alá sietnek szűz Mária híveid. A benned bízóknak meg ne vesd kéréseit. Szűz Mária édesanyánk, mennyországból tekints le ránk. Terjesztsd ki ránk szeretettel oltalompalástodat.”
Az sem véletlen, hogy Szent István királyunk szorult helyzetében (Imre herceg halála után) Mária oltalmába ajánlotta országunkat. Mi is kövessük példáját. Gondjainkat, örömeinket, életünket imáinkban helyezzük az Ő oltalompalástja alá! Ezen a zarándoklaton és életünk minden napján is.
A közös ima és a hit abban, hogy mindazokért imádkozik a jóságos Szűz Mária, kik hittel menekülnek hozzá, pozitív érzésekkel töltött el bennünket és lelkileg sokat adott számunkra.
Visszaérve Szirmabesenyőbe a vírushelyzet miatt nem együtt fogyasztottuk el a cateringet, hanem csomagolva adtuk át a családoknak.
A zarándoklat sokat adott a lelki -közösségi élmény együttes megéléséhez, mind az 54 résztvevőnek.