Szirmabesenyői Görögkatolikus Parókia

Köszöntés

Karácsony van. A megváltó eljöttét ünnepeljük: az ég a földre szállt, ünnepeljük boldogan e fényes éjszakán. Tiszta szívvel, bensőnkben boldog izgalommal éljük napjainkat. Most mégis más ez a karácsony. Örömünkbe bánat is vegyül. A befogadás érzése mellé az elengedés szomorúsága is vegyül. Főtisztelendő János Atya kilenc év itt töltött szolgálat után végleg nyugdíjba vonul és Nyíregyházára költözik. Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Benne mennyi várakozás, izgalom, liturgikus élmény, meghittség, ünnep, gyalogos és kerékpáros zarándoklatok, utazás. Róma, Medzugorje, Máriapócs, Szentkút, Sajópálfala, Telkibánya, Tiszató, balatoni családtáborok, megnyert nagy pályázatok, nagy rendezvények, meghitt beszélgetések és sorolhatnám még tovább. Lehetetlen most mindent felsorolni. Mindaz, ami mindezt lehetővé tette, az mégis az emberi jóság, a kitartás és a szorgalom. Mindezt két embernek köszönhetjük: a parókus atyánknak és leghűségesebb munkatársának, kedves feleségének, Marikának.

Ha erre gondolok, akkor az én szavam elakad, kifejezés módja kevés, ezért a költőt hívjuk segítségül.

Lászlóffy Aladár: Ilyen ember

Ilyen ember az lehet, ki szívvel, lélekkel tanult. Főtisztelendő János Atya tanult, hiszen Dr Szarka Jánosnak hívják és több tudományos könyv és tanulmány szerzője. Kutatási témája a korai kereszténység történetének valós tényeken alapuló feltárása, a rotundák titkainak megismerése. Legújabb munkája a Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből című tanulmány, amelyet bárki elolvashat a görögkatolikus kalendárium 2021 évi kiadványában. Olvassuk el, többek leszünk általa.

A görögkatolikus pap legfőbb segítője a felesége. Marika több nagy pályázatot végig követett, végig gondolt, végig számolt és sok programpontját kitalálta. Felsorolni lehetetlen az ifjúsági táborokat, kirándulásokat, üdüléseket, zarándoklatokat, vetélkedőket, amelyeket megszervezett és lebonyolított. Sok éjszakája ráment, sok fáradságba került, de panaszkodni soha nem hallottuk. Előnyeit mi élveztük, hiszen sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Munkáját most egy csokor virággal köszönjük meg, mert határozottan megkért bennünket, hogy semmi tárgyi ajándékot ne vegyünk. De mindannyiunk szívében örökre helyet biztosított magának és ez több mint bármilyen értékes tárgy. A Jóisten halmozza el őt ajándékaival és kegyelmeivel.

2011 novemberében megszületett a gondolat, hogy Egyházközségünk megszervezze a házi segítségnyújtó szolgálatot. Főtisztelendő János Atya a képviselő testületnek mondta el elképzelését, akik ezt támogatták. A szervezés első lépéseitől Marika is aktívan részt vett a Diakóniai Szolgálat létrehozásában és az utolsó napig tevékeny munkatársa volt. Az engedélyek megszerzéséhez és a szolgálatműködésének szabályozására alig két hónap állt rendelkezésre. A munka rohamtempóban elkezdődött és 2012 január elsején a Szent Miklós Diakóniai Szolgálat megkezdte működését 81 gondozottal és 12 fő gondozóval, két településen. A gondozottaink és gondozóink javarésze egyházunkhoz kötődik. Munkahelyeket teremtettünk és gondozottaink keresztényi szeretetben és gondoskodásban részesülnek. A gondozattak és a gondozói feladatokat ellátó ápolók nagyon szépen köszönik a lehetőséget, a törődést és a lelki gondozást, amelyet egy alkalomhoz illő ajándékkal szeretnének megköszönni Főtisztelendő János Atyának.

---Ajándékátadás---

Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Hálásak vagyunk a Jóistennek minden évért. Mégis most üresnek érezzük magunkat mind. Ezt a hívek és a képviselő testület nevében is bátran mondhatom. Az elválás mindig nehéz. De most különösen fáj. Idő kell, hogy feldolgozzuk. Méltóképpen megköszönni a gondoskodást, a lelki támaszt, a pasztorálást, a házszenteléseket, a sok ismeretet nem lehet. Méltóképpen nem. Próbálkozunk. Arra gondoltunk a hívekkel és a képviselő testülettel, hogy festményt készíttetünk templomunkról szakértő kezekkel, hogy arra rátekintve, ne felejtsetek el bennünket. Ezt szeretnénk most átnyújtani, miközben azt kívánjuk, hogy a mi Urunk halmozzon el ajándékaival, adjon jó egészséget, és további lehetőséget arra, hogy a mi örömünkre is végezd további tudományos munkádat.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Most pedig tekintsük meg együtt a bennünk élő múlt kitörölhetetlen emlékképeit, amelyet szorgos emberek nagy szeretettel mindnyájunk örömére állítottak össze. Tekintsük meg együtt!

Búcsúzás Szirmabesenyőből – 2020. 12. 26.

Kr. Kedves Testvérek!

Papi életemben hatodik alkalommal búcsúzom a rám bízott hívektől. Minden eddigi állomáshelyünkön jól éreztük magunkat, szerettünk ott lenni. Minden egyházközségtől szomorú szívvel köszöntünk el. Minden egyházközségben otthagytunk egy darabot a szívünkből. Ugyanilyen érzésekkel állok ma a szirmabesenyői testvérek előtt is. – Úgy látszik már csak ilyen a papi élet. Mindenesetre felkészít a nagy igazság elfogadására. „Nincs itt maradandó lakásunk a földön.” Az élet egy nagy zarándokút a bölcsőtől a sírig. Végleges állomáshelyünkre csak odaát találunk rá. A mindenkit hazaváró Istennél. – Ugyanakkor megható volt; és érzem, hogy igazat mondott az a volt kedves sárospataki hívünk, aki vagy 8 évvel az elköltözésünk után azt mondta: „Tisztelendő úr! Elköltözésük óta minden nap imádkozom magáért és a családjáért.” Viszonzásként én is ugyanezt tettem, és természetesen a szirmabesenyői hívekért ezután is imádkozni fogunk.

A mai hálaadó búcsúzó-liturgián mindenekelőtt a Gondviselő Istennek adok hálát, hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van”, Tőle származik. Feleségemmel együtt megköszönöm Neki a szirmabesenyői testvérek szeretetétől övezett kilenc és fél évet. Fájó szívvel hagytuk el a diósgyőri parókiát és úgy érkeztünk Szírmabesenyőbe, de ma már hálás szívvel állíthatom, hogy nem csak ketten érkeztünk a feleségemmel, hanem velünk jött a Gondviselő Isten is!

Az itt töltött idő igen tartalmas és szép szakasz volt a családom életében is. Elmondhatom, hogy szerettünk itt élni. Négy gyermekünk családjában az első hét unoka már diósgyőri szolgálatom idején megszületett. Viszont itt vártuk a további három unoka érkezését. És természetesen ide vártuk haza gyarapodó családunk apraját és nagyját. Sokan ismerhetik őket a templomból, hiszen, ha hazajöttek nem csak a parókiát, a templomunkat is otthonuknak tartották. Biztos, hogy az ő életükben is szép emlékként marad meg Szirmabesenyő. A parókia, a gyönyörű udvarral, és az előtte fekvő gondozott templom-térrel. Az egyik debreceni unokám, – akinek nemrég született meg a negyedik testvére – azt kérte: „Nagymama legalább fényképezzétek le a parókiát, hogy a kis Csöpike, ha majd felnő megláthassa, hogy milyen szép helyen laktatok Szirmabesenyőn!” Biztos, hogy ennek az egyházközségnek az imádságos, tanúságtevő lelkülete is szerepet játszik abban, hogy minden gyermekünk családja hitvalló keresztényként éli életét ott, ahová az isteni gondviselés állította őket!

Megköszönöm Istennek a Szirmabesenyőn élő rokonainkat is. Első parókiámon, Garadnán azért volt könnyű a beilleszkedésünk, mert mellénk állt az ott élő Szarka rokonság, ugyanis nagymamám Garadnáról származott. Szirmabesenyőben viszont szeretettel fogadott minket a feleségem rokonsága. Unokatestvéreinek a családjai igazi testvérként segítették a beilleszkedésünket és a közösségi élet megerősítését az egyházközségben. Szabad legyen kiemelni Fedor Vince polgármester jóakaratú támogatását és fia családjának, Róbertnek és Zitának az EFOP pályázatunk sikeres megvalósításában játszott meghatározó szerepét, illetve Kiss-Tóth Katalinnak rendezvényszervezőként való közreműködését, és Nagy Norbertné, Mónikának a Házisegítségnyújtó Szolgálatunknak a szakmai vezetését. Isten fizesse meg minden rokonunknak a mellettünk és egyházközségünk mellett való kitartó hűségét.

Hálát adok Istennek az itt szerzett lelki élményekért. A felemelő ünnepekért, a gyönyörű püspöki liturgiákért, a tartalmas vasár- és ünnepnapi utrenyékért és vecsernyékért, melyeket előbb Szemerszki István korábbi kántorunk, illetve Manyika, majd pedig Mariann vezetésével a testvérekkel együtt énekelhettem, és melyek által felemelhettük lelkünket Isten világába, megfürödhettünk a természetfölötti kegyelemben, és otthon érezhettük magunkat Isten házában. Mindez abban segített minket, hogy lelki közösséggé forrjunk, hogy a hétköznapi feladatainkat, keresztjeinket nap, mint nap újra felvehessük, és derűs lélekkel hordozzuk.

A parókia híveinek közösséggé formálásában sokat segítet az egyéves programot finanszírozó TÁMOP pályázatunk és a most is futó három éves közösségépítést erősítő EFOP pályázat. Ezekről a programokról időről-időre beszámoltam a Besenyő Világa korábbi számaiban. Aki jelentkezett táborainkba, lelkigyakorlatainkra személyválogatás nélkül igyekeztünk helyet biztosítani számára.

Megköszönöm Istennek az ajándékba kapott kiváló munkatársakat:

Megköszönöm a kántorok felkészült és lelkes énekvezetését;

Megköszönöm a sekrestyések Margitka és Miklós igényes templomszolgálatát. Köszönöm a felnőtt és gyermek ministránsok szent szolgálatát.

Köszönöm a hitoktatók: Elvira és Mariann oktató és nevelő munkáját, a szép ünnepi műsorokat.

Köszönöm a karitász csoport tagjainak a rászorulók érdekében kifejtett tevékenységét.

Köszönöm a képviselőtestület minden tagjának a rájuk bízott feladatok vállalását, és külön kiemelem Szmrek Lászóné, Ancikának, egyházközségünk könyvelőjének a nagy szakértelmet követelő lelkiismeretes munkáját.

Köszönöm a Házi-segítségnyújtó Szolgálatunk vezetőinek: Ancikának és Mónikának, valamint a munkatársaknak az áldozatos szolgálatát; és Firtko Zsoltnak egyházközségünk honlapjának a szerkesztését.

Köszönöm a TÁMOP és EFOP pályázatok munkatársainak: a szakmai menedzserének és szakmai koordinátorának az áldozatos, lelkiismeretes és fáradhatatlan munkálkodását.

Köszönöm a kamraépítők, a fűnyírók, egyházfenntartás beszedők és minden közösségünk érdekében cselekvően közreműködő. hívőnek a feladatvállalását

Köszönöm továbbá a Rózsafüzér Társulatnak a közösségünk számára biztosított imahátteret és minden kedves testvéremnek az együttimádkozását, és tanúságtevő Isten- és emberszeretetét.

Bár a nyilvánosság előtt kevésbé ismert, de a kiváló munkatársak tehermentesítő feladatvállalásának köszönhetően Szirmabesenyőben is folytathattam az Árpád-kori görög rítusú múlt kutatását. Három nagyobb lélegzetű tanulmányt készítettem különféle konferenciákra, amelyek utóbb nyomtatásban is megjelentek. Címük a következő: 1, „Az esztergomi várhegy Árpád-kori templomai” 2, „Görög rítusú egri püspökség az Árpád-korban” 3, „Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből”. Ha valakit esetleg érdekelnek ezek a tanulmányok elérhetőek egyházközségünk honlapján „szirbes.hu” a „Cikkek” fülnél.

Visszatekintve szirmabesenyői parókusi működésem kilenc és fél évére, eredményesnek tekintem az itt teljesített szolgálatot. Úgy gondolom velünk volt az Isten. Bőségesen megáldotta emberi erőfeszítéseinket.

Kedves Testvérek! Végezetül is megköszönöm Istennek, hogy a nyugdíjazásom előtti éveket Szirmabesenyőn egy imádságos közösségben tölthettem. Köszönöm mindenki imáját, segítségét és szeretetét, amely felém és családom felé is megnyilvánult. Feleségemmel együtt mi is imáinkba foglaljuk jótevőinket és ismerőseinket. Szép emlékeket viszünk magunkkal a nyíregyházi nyugdíjas évekre.

Szent Pál római fogsága idején lelkesítő levelet írt szeretett filippi híveihez. Megköszönve a szirmabesenyői hívek szeretetét az ő soraival búcsúzom: „Testvérek! Örüljetek az Úrban. Ismét mondom, örüljetek… Az Úr közel van. Semmin se aggódjatok, hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak fel az Istenhez. És Isten békessége, amely felülhalad minden emberi értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!”

Lakjon hát bennünk Isten békessége, amely fölülhalad minden emberi értelmet. Ismerjük meg és szeressük egymást ezután is. Isten áldása kísérje mindannyiunk életét. Ámen

megosztom veled,

Kedves Mikulás!

Az sem baj, ha ez a titok

ezután már nem lesz más,

csak egy kislány kívánsága,

- minden évben, Mikulásra -

aki mára megtanulta,

mi a legszebb, mi a jó.

Cukorkát és diót kaptam

tőled mindig, s mogyorót,

de a legszebb mégis az volt,

mikor anya átölelt egy

téli esten, s csizmámat

míg kifényezte, elmondott

egy valóságos, szép mesét.

Igaz mese volt ez arról,

hogy a legszebb ajándék

ha az ember szeretetét

- szíve kincsét - osztja szét.

Kapni öröm - mesélt anya -

a boldogság mégis az,

ha a szívünk rejtekében

élő kinccsel - szeretettel -

gazdagítunk másokat.

Ím, a titkom átadom most,

vidd és hirdesd, jó utat!

Add tovább az el nem fogyó

mesés ajándékokat!

Így lesz egyre jobb a világ,

egyre szebb és boldogabb,

puttonyodban édesebb a cukor,

csoki, s gyerek, felnőtt

szíve, lelke - mind többet ad -

gazdagabb!

Majd a kisebb gyermekeknek és a nagyobbaknak is mikuláscsomagot adott át a mikulás.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projekt keretében valósítottuk meg karitász gyűjtést. A Szentmiséken Dr. Szarka János parókus atya hirdette meg, illetve plakátokat tettünk ki, hogy az adományozók vasárnaponként a 10 óra előtt a hitoktatói terembe vihetik be az adományokat. Eltérően a gyakorlattól ebben az évben csak tartós élelmiszert, szaloncukrot fogadtunk a vírushelyzetre tekintettel. Jelenleg a vírushelyzet nem teszi/tette lehetővé a ruhanemű gyűjtését, nehogy a vírus tovább terjedjen.

Az egy hónapos gyűjtést követően kértük fel egyházközségünk aktív tagjait, hogy az adományokat vigyék ki a településen élő nehéz sorsú, szegény, hátrányos helyzetű szükséget szenvedő családoknak, embereknek. A mai napon 10 fő segítségével juttattuk el az adományokat (lsd: jelenléti ív). Az adományok átvételekor az adományozott aláírta annak átvételét.

Fontosnak tartottuk, hogy az önkéntesein ismerjék a segítés tízparancsolatát:

1. Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet.

2. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála.

3. A bajbajutottat sohase alázd meg: érezze, hogy öröm számodra, ha segíthetsz.

4. Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öntevékenységre.

5. Ne alamizsnát adj, hanem igyekezz a bajt gyökerében orvosolni.

6. A bajbajutott nem eset, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést.

7. Vedd elejét a visszaéléseknek. Dolgozz ki feltűnés mentes ellenőrzési rendszert és járj utána a fontosabb ügyeknek.

8. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről és köszönj meg minden adományt, még a legkisebbet is.

9. A segítség nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar: több szem többet lát, több kéz

többet segít.

10. Ne várj hálát! Ne sértődj meg! Ne légy kicsinyes! És imádkozz azokért, akiket Isten szeretetedre bízott.

 A vírushelyzetre tekintettel a segítőket maszkkal és kesztyűvel láttuk el.

Összesen ezen a napon 21 karitász csomagot adtunk át. Tiszteletben tartottuk, hogy aki nem engedi a fénykép készítését, annál nem tettük ezt. Azonban az átvételi nyilatkozatot aláírták az átvételről.

Az EFOP projekt keretében folytattuk a karitász gyűjtést és kiosztást, kapcsolódva Ferenc pápa üzenetéhez a szegények világnapjára (november 15.).

„A szegény felé is nyújtsd ki a kezedet” (vö. Sir 7,32). A régi bölcsesség e szavakat mint követendő szent életszabályt állítja elénk. Ezek a szavak ma is ugyanolyan időszerűek, mint bármikor és segítenek abban, hogy tekintetünket a lényegesre irányítsuk és áttörjük a közöny válaszfalait. A szegénység számos különféle módon jelenik meg, és minden egyes sajátos helyzet figyelmet követel: mindegyikben lehetőségünk nyílik arra, hogy az Úr Jézussal találkozzunk, aki kijelentette, hogy a legkisebb testvéreiben jelen van (vö. Mt 25,40).”

Előző időszakban Dr. Szarka János parókus atya hirdette meg, illetve plakátokat tettünk ki, hogy az adományozók mikor és hová vihetik az adományokat.  Most eltérően a többéves gyakorlattól ebben az évben csak tartós élelmiszert, szaloncukrot fogadtunk. Jelenleg a vírushelyzet nem tette lehetővé a ruhanemű gyűjtését, járványügyi megfontolások miatt.

Az egy hónapos gyűjtést követően kértük fel egyházközségünk aktív tagjait, hogy az adományokat vigyék ki a településen élő nehéz sorsú, szegény, hátrányos helyzetű szükséget szenvedő családoknak, embereknek. A mai napon 10 fő segítségével juttattuk el az adományokat (lsd: jelenléti ív). Az adományok átvételekor az adományozott aláírta annak átvételét nyilatkozaton. Fontosnak tartottuk, hogy az önkéntesein ismerjék a segítés tízparancsolatát is.

A vírushelyzetre tekintettel a segítőket maszkkal és kesztyűvel láttuk el.

Összesen ezen a napon 22 db karitász csomagot adtunk át. Tiszteletben tartottuk, hogy aki nem engedi a fénykép készítését, annál nem tettük ezt. Azonban az átvételi nyilatkozatot aláírta az átvételről.

Az EFOP projekt keretében folytattuk a karitász gyűjtést és kiosztást, kapcsolódva Ferenc pápa üzenetéhez a szegények világnapjára (november 15.).

„Nehéz feladat figyelmünket a szegényeken tartani, de annál fontosabb ahhoz, hogy személyes és társadalmi életünket a megfelelő irányba fordítsuk. Nem szép szavakkal kell ezt tennünk, hanem sokkal inkább az isteni szeretet által vezérelve, saját életünket odaajándékozva. A Szegények Világnapjával minden évben hangsúlyozom ezt az Egyház számára alapvető igazságot, hogy a szegények mindig velünk vannak (vö. Jn 12,8) azért, hogy segítsenek a mindennapokban felfedezni Krisztus jelenlétét.”

 Előző időszakban Dr. Szarka János parókus atya hirdette meg, illetve plakátokat tettünk ki, hogy az adományozók mikor és hová vihetik az adományokat.  Most eltérően a többéves gyakorlattól ebben az évben csak tartós élelmiszert, szaloncukrot fogadtunk. Jelenleg a vírushelyzet nem tette lehetővé a ruhanemű gyűjtését, járványügyi megfontolások miatt.

Az egy hónapos gyűjtést követően kértük fel egyházközségünk aktív tagjait, hogy az adományokat vigyék ki a településen élő nehéz sorsú, szegény, hátrányos helyzetű szükséget szenvedő családoknak, embereknek. A mai napon 10 fő segítségével juttattuk el az adományokat (lsd: jelenléti ív). Az adományok átvételekor az adományozott aláírta annak átvételét (átvételi nyilatkozat minta). Fontosnak tartottuk, hogy az önkéntesein ismerjék a segítés tízparancsolatát.

A vírushelyzetre tekintettel a segítőket maszkkal és kesztyűvel láttuk el.

Összesen ezen a napon 20 db karitász csomagot adtunk át. Tiszteletben tartottuk, hogy aki nem engedi a fénykép készítését, annál nem tettük ezt. Azonban az átvételi nyilatkozatot aláírta az átvételről.

„Legyen az elkövetkező évben is nyitva a szívünk, hogy a mindennapokban megtaláljuk a szükséget szenvedőket és számukra Krisztus szeretetét közvetítve enyhítsük nehézségeiket”

„Folytassuk e közös szolgálatot, hogy a rászorulók kezét fogva, együtt építhessük Isten országát”

„A szociális munka elsősorban megelőzést jelent.

Ez azt jelenti, hogy társadalmunk sok tátongó szakadékát

megkíséreljük keresztényi szeretettel áthidalni.”

(Burján Hildegárd)

További képek ide kattintva elérhetőek.

EFOP programunk keretében 2020-ban is felkerestük az egyedül élőket és próbáltuk őket lelkileg segíteni is. A karácsony közeledtével fontossá válik a várakozás örömének megélése. Sajnos most a pandémia időszakában, amikor a második hullám is eljött és az emberek korlátozások között élnek, különösen fontos az egymásra figyelés. Az egyedülállókat és időseket nagyon megviseli a bezártság és félelem. 30 embert kerestünk fel és adtuk át az ajándékokat. Többen örültek a látogatásnak és lelki támogatásnak.

Dr. Szarka János parókus atya, mentálhigiénés szakember, szociális végzettségűek látogattak, önkéntesként. Kis műsort is szolgáltattuk, versben és a karácsonyi ajándékcsomagba is tettünk üzenetet.

Karácsonyi köszöntő

Kik e háznak lakói vagytok

Isten áldása maradjon rajtatok

Legyen mindig borotok, búzátok

Ékesítse mennyből arany koronátok.

Tiszta szívemből kívánom az egész háznépnek.

Az adventi lelki felkészülés közvetített gondolati:

Karácsony az ajándékozás ünnepe! Karácsonyfa állítás, ajándékozás, mindezek gyermekkorunk meghatározó élményei. Azonban a karácsonyi ajándékozás nem egyoldalú dolog. Nemcsak egymást ajándékozzuk.

meg, ember-embertársát, hanem Isten is ad ajándékot. Erre az ajándékra is nagyon kell figyelnünk!

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…!” (vö.1Jn 4,7-11) Tehát Jézus személye a nagy ajándék és végtelenül értékes is, hiszen azt jelenti ez, hogy velünk van az Isten. Az ő bátorító jelenléte adja számunkra a békét, ha elfogadjuk Jézust, Isten ajándékaként!

Minden karácsonyi esemény egyben JEL is számunkra! Elsősorban a körülmények: a szegénység, az egyszerűség! Majd a gyermek, a magárahagyatottságában, esetlenségében. Abban, hogy ápolásra szorul, hogy oltalomra szorul. Mi ebben a jel? - kérdezhetjük. Az ember mindig nagyot vár A szerény, az egyszerű, a jelentéktelen nem elégít ki. Nem figyel rá. Ez sok ember letérít az üdvösség útjáról. Pedig az egyszerű és jelentéktelen dolgok révén nyilvánulnak ki Isten csodálatos dolgai! Lám Jézus szegényes istállójában, gyermekként jött közénk. Mégis ez az esemény a kezdőpontja időszámításunknak! A karácsonyi ajándék, még a legegyszerűbb is, mindig szívet melengetően kedves! Legyen a karácsonyunkban Jézus szívesen fogadott ajándék! Fogjuk fel teljes horderejében az isteni üzenetet: Velünk az Isten!

További képek ide kattintva elérhetőek.

EFOP programunk keretében bonyolítottuk le a karácsonyi ünnepkörben az adventi játszóházat, amelyen koszorúkat készítettünk. Fontos volt számunkra, hogy az advent első vasárnapján már a templomba legyen az a közösen készített koszorú, amelyen a hagyományunk szerint 6 gyertya van. A koszorúkészítésen mindenki betartotta a védekezést a covid vírussal szemben, azaz szájmaszkot viselt és fertőtlenítette a kezét. A gyermekek a foglalkozásvezető iránymutatása alapján és szülői segítséggel készítették el adventi koszorúikat. A legszebbek különdíjban részesültek. A foglalkozás alatt a résztvevők megismerkedhettek az adventi koszorú történetével és az ünnepkörrel. A foglalkozásvezető Polgári László atya adventi gondolatait ismertette, mely szerint az ünnepre készülődés során elsősorban a lelkületet kell elérni. ADVENT=BÖJT

A böjtöt több keleti atya Szent Bazil, Aranyszájú Szent János, Szent Makáriosz, Lépcsős Szent János és Szir Szent Izsák szerint határozta meg. Megosztotta gondolatait, azzal kapcsolatosan, hogy hogyan változik meg az imádkozó és böjtölő ember hozzáállása a másik emberhez, karácsony felé haladva. Ha már úgy látjuk, a másikat: „Ő igazán jobb ember nálam!” így lassan – a másik megítélése helyett- felfedezi a másikban az értékeket, és önmagát sem helyezi magasabbra, mint ahol Isten rendelte helye van. Kívánja, hogy ilyen eredménnyel járjon mindannyiunk karácsonyi böjtölése. Az adventi koszorú gyertyáinak egyre növekvő fénye jelezze nekünk a Krisztus hozta világosságot. Az ima és a böjt segítsen jobban létni önmagukat és társainkat.

A játszóház, a koszorúkészítés hozzájárult a gyermekek közösségbe vonásához, ami a pandémia időszaka alatt rendkívül nehéz, de nagyon fontosnak tartjuk, hogy a családok ne szakadjanak el a közösségtől és a társadalmi együttélést javítsuk. Résztvevők száma 15 fő, és 5 fő segítő tevékenykedett, hogy a karácsonyi ünnepkör keretében a nehezített körülmények között megvalósulhasson a projekt program.

További képek ide kattintva elérhetőek!

EFOP programunk keretében, október 3-án szombaton gyülekeztünk a szirmabesenyői görögkatolikus templom előtt, hogy közösen zarándokoljunk Sajópálfalára a legszentebb Istenszülő kegyképéhez. 

A zarándoklat 9 órakor indult Szirmabesenyőből.

A Szirmabesenyői Kisboldogasszony templom előtt csatlakoztak hozzánk a sajókeresztúri hívek is, akik a parókiához tartoztak.

Utunk következő állomása a sajóvámosi görögkatolikus templom volt, ahol szintén csatlakoztak hozzánk és egy cél felé, siettünk buzgón az Istenszülőhöz.

Zarándoklatunkat jó idő övezte és természetesen a vírushelyzetre való tekintettel maszkot is viseltünk mások és önmagunk egészsége érdekében. Énekünk övezte utunkat: „ Amíg szívem dobog Szűz Mária” – kezdetű. Ezzel a hódolattal indultunk tovább a kegyhelyre.

Sajópálfalán Kiss Attila Gellért parókus atya fogadta a zarándoklat résztvevőit.

A templomban parakliszt végeztünk a legszentebb Istenszülőhöz intézve.

Miszerint buzgón siettünk az Istenszülőhöz, hogy lelkünk mélyéből kiáltsunk, ne hagyjon minket védtelenül és könyörögjön érettünk. Ő a mi vigasztalónk, oltalmazónk, védelmezőnk, akinek a zarándoklatunkat is ajánljuk.

Dr Szarka János parókus atya a hódolati zarándoklaton a következő gondolatokat osztotta meg velünk:

Az emberiség mindig is érezte a védelem szükségességét. Ezért fegyverkeznek a nemzetek, hogy megvédhessék népüket és annak hazáját és otthonait az idegen betolakodóktól.

A bajban, gondban lévő egyes ember is pártfogókat keres, hogy ügyét szerencsésen sikerüljön megoldani. Mi görögkatolikusok számtalanszor megtapasztaltuk és tudjuk, hogy a mindenkorszűz drága Istenszülő a leghatékonyabb segítő égen és földön. Erről tanúskodik a templomokban elhelyezett rengeteg márvány hálatábla. Ezért zarándoklunk Máriapócsra és Sajópálfalára is. Minden októberi (Mária-oltalmi) zarándokunk elmaradhatatlan éneke „Oltalmad alá sietnek szűz Mária híveid. A benned bízóknak meg ne vesd kéréseit. Szűz Mária édesanyánk, mennyországból tekints le ránk. Terjesztsd ki ránk szeretettel oltalompalástodat.”

Az sem véletlen, hogy Szent István királyunk szorult helyzetében (Imre herceg halála után) Mária oltalmába ajánlotta országunkat. Mi is kövessük példáját. Gondjainkat, örömeinket, életünket imáinkban helyezzük az Ő oltalompalástja alá! Ezen a zarándoklaton és életünk minden napján is.

A közös ima és a hit abban, hogy mindazokért imádkozik a jóságos Szűz Mária, kik hittel menekülnek hozzá, pozitív érzésekkel töltött el bennünket és lelkileg sokat adott számunkra.

Visszaérve Szirmabesenyőbe a vírushelyzet miatt nem együtt fogyasztottuk el a cateringet, hanem csomagolva adtuk át a családoknak.

A zarándoklat sokat adott a lelki -közösségi élmény együttes megéléséhez, mind az 54 résztvevőnek.

További képek ide kattintva elérhetőek.

2020. szeptember 20-án, vasárnap a Liturgia keretében 9.00 órától tartottuk az idei „Esélyegyenlőségi napot” templomunkban. Természetesen a nap folyamán a higiéniai szabályokat betartottuk. Mindenki használt szájmaszkot és fertőtlenített több alkalommal is a nap folyamán.

A Szentmise után a gyermekek elsőáldozása is megtörtént, ahol Dr Szarka János parókus atya elmonda: hogy az áldozó az Oltáriszentséget, Krisztus Testét és Vérét veszi magához. Ez a szentség a lelki fejlődés, a keresztény élet folyamatos segítője. Ezért fontos rendszeresen szentáldozáshoz járulni. A Szentliturgia után a gyermekek műsorát tekinthettük meg, amelyet Demkóné Fazekas Marianna tanított be. Majd parókus atya a gyermekeket a templomkertbe kísérte, egy kis vendéglátásra. Kocsis Fogadóban ünnepi ebéden láttuk vendégül az esélyegyenlőségi nap résztvevőit és a képviselőtestület tagjait családtagjaitól körülvéve. A családok külön asztaloknál foglaltak egymástól biztonságos távolságban. Az ízletes ebéd után Gémes Péter és Magyar Rihárd diakónusok előadását hallgathattuk meg. Bemutatták a Szent Demján tábort és annak működését, képekkel illusztrálva számunkra.

A Damján tábor kezdete és rövid története, részlet az előadásokból:

A Szent Damján tábor immár évtizedes hagyományokra tekint vissza. A Nyíregyházi Papnevelő Intézet növendékei hozták létre a Szent Damján Kört azzal a céllal, hogy minden tag egy szellemi fogyatékkal élő gyermekért is imádkozik napi imája során. Ezzel párhuzamosan a Magdaléneum nevű intézetbe kezdtek járni, ahol szellemi fogyatékkal élő gyerekekkel foglalkoznak. Délutánonként, ahogy a kimenőidő engedte, játszottak, énekeltek, különböző szabadidős programokat szerveztek együtt a gyerekekkel. Így a lelki kapocs mellett egy személyes kapcsolat is kialakult. A papnövendékekben kialakult egyfajta érzékenység, mellyel a szellemi fogyatékkal élők felé tudtak fordulni. Közben felmerült az igény, hogy lehetőségeikhez képest minél többet segítsenek a gyerekeken, azok családjain. Ezért hozták létre a Szent Damján tábort, mely a Damján Kör egész éves munkájának koronája lett.A tábor célja, hogy azokon a családokon segítsenek, ahol szellemi fogyatékkal élő gyermekek vannak. Felismerték, hogy az örömökön túl, amit ezektől a gyerekektől kaphatunk, mennyi nehézséggel, külön fáradtsággal is jár ez az élet. Ezért döntöttek úgy, hogy minden nyáron egy hétre átvállalják ezeket a terheket a szülőktől, és egy hétig nyaraltatják őket. Az első táborok élményei, és sikere után a szülői visszajelzések tovább buzdították a kispapokat. A szülők elmondták, mekkora segítség ez a tábor nekik. Ezért kibővítették a tábort és a működést. Mostanra évközben már nem csak a Magdaléneumba, hanem a környező hasonló intézményekbe is járunk.

A Szent Damján táborból minden résztvevő valamivel gazdagabban térhet haza. A gyerekek sok élményt szereznek, sokuknak csak ez az egy lehetősége van kirándulni, nyaralni valahol. De mi, segítők sem csak dolgozunk a táborban. Évről évre megtapasztaljuk, milyen érzés, mikor feltétel nélkül bíznak bennünk és szeretnek minket. Ezeken a gyerekeken kívül nagyon ritkán találkozhatunk olyan emberrel a mai világban, akitől ezt megkaphatjuk. Megtapasztaljuk, hogy milyen érzés pusztán azért dolgozni, fáradni, hogy a másiknak ezzel örömet szerezzünk, és hogy az ilyen munkával mennyit segíthetünk embertársainknak. Az előadások után lehetőség volt kérdésfeltevésre és saját élmények megosztására is. Majd ezután lehetőségünk volt apró ajándéktárgyak vásárlására, amivel támogathattuk ezt a rendkívül nemes célt is.

Rendezvényünket közös imával zártuk.

Az Esélyegyenlőségi napon a szellemi és más fogyatékos gyermekek esélynövelésére láthattunk és hallhattunk egy jó gyakorlatot. A tematikus nap érzékeltette velünk, hogy ez a táborozási lehetőség több mint csak táborozás, ez a szeretetről és az elfogadásról szól.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projektünk keretén belül került sor a Keresztény ember=közösségi ember előadássorozat hatodik előadására 2020-ban, amelyre Dr. Szarka János parókus atya, Tóthszegi István atyát kérte fel, hogy tartsa meg előadását templomunkban.

Tótszegi atya előadásában kifejtette: „A 2020-2021-es tanév kezdetén felolvasott evangéliumban Jézus megkérdezi tanítványait: „Hát ti kinek tartjátok az Emberfiát”? – Péter válasza: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Az egyház két évezredes történetében már annyi mindennek tartották Jézus Krisztust: Sokan pusztán egy nagy gondolkodónak. Mások forradalmárnak, a társadalmi igazságosság bátor harcosának. Ismét mások kártékony tanítónak, aki gúzsbaköti az emberi szabadságot. Mások még történelmi létét is tagadták. Viszont sok százmillió ember élete vezérlő elvének tartja Jézus tanítását az örökéletbe vezető úton.

Mi az iskolai évet kezdő Szentliturgián mit tartunk felőle? Legyen életelvünk, Péter vallomása, akkor minket is megdicsér Jézus, mert a Mennyei Atya szavára figyelünk, nem emberek evilági bölcselkedésére. Így nem lesznek életünkben nagy tévedések, zsákutcák, hanem Istenszeretetben közösségi emberként eredményes lesz földi pályafutásunk, és az üdvösséget is elnyerjük!”

Az előadása végén Tótszegi atya kérte, hogy a részvevő diákok és pedagógusok jöjjenek előre és áldást kért rájuk, ebben a nehéz időszakban. Elmonda, hogy vége a nyárnak, új időszak kezdődik. „Tartalmas munka a felnőttek számára és tanulás ideje a gyermekek számára. A gyermekek és tanárok, Isten áldást kérve kezdték meg az új tanévet. Adjon az Isten kellő értelmet gyermekeinknek a tanulás hasznosságának a felismerésére, befogadására, a nevelőknek, tanároknak pedig felelősségteljes szeretetet a rájuk bízottokkal szemben. Kérjük az Istent, hogy a nevelők képesek legyenek elhinteni a magot, mely a jövőben keresztény értékekkel teljes gyümölcsöt teremjen.”

Majd ezután Demkó Fatime szavalatát hallgathattuk meg:

Rudnyánszky Gyula

További képek ide kattintva elérhetőek.

Isten áldása

Bármit cselekszünk, hasztalan, -

Csak múló percnek épül;

És eltűnik majd nyomtalan

Isten áldása nélkül!

Ki jóra ösztönöz, segít,

Ki mindnyájunknak atyja,

Munkáink apró köveit

Szilárdan összetartja.

A jó Isten megszenteli

A kezdetet s a véget

Szívünk virággal lesz teli,

Ha az ő napja éltet.

De bármi épül, hasztalan,

Csak múló percnek épül;

És el fog tűnni nyomtalan

Isten áldása nélkül.

Az EFOP projekt keretén belül harmadszor ünnepelhettük együtt Egyházközösségi napunkat,Urunk színeváltozásának búcsúját Szirmabesenyőn. Augusztus 9-én került sor Urunk színeváltozás ünnepének búcsújára a szirmabesenyői görögkatolikus templomban. Ez a búcsú jubileumi volt, hiszen a templom felszentelésének 20 évfordulóját ünnepeltük meg.  Az EFOP pályázat programaként Liturgia keretében adtunk hálát Istennek egyházközségünkért, templomunkért.  A reggeli utrenyét követte a liturgia. Az ünnepen részt vevő hívek és vendégek száma 169 fő volt. Öröm volt, hogy ilyen sokan ünnepelték együtt e jeles évfordulót. 2000. augusztus 6. nagy esemény volt, hiszen az Úrszíneváltozásának ünnepén került felszentelésre a görögkatolikus hívek áldozatos és verejtékes munkájával a templom. Nemcsak a templomon belül, hanem kívül is hallgatható volt a szentmise. 20 éve a többnyire felvidékről származó és a szülők által istenszeretetükből táplált emberek úgy gondolták, hogy Szirmabesenyőben találnak otthonra és valami még hiányzott az életükből, és ez nem más, mint Isten háza. Megállapíthatjuk, hogy maradandót alkottak a jelen és a jövő számára. A búcsú fényét emelte, hogy Dr Orosz Atanáz püspök atya celebrálta a misét és beszédében méltatta a hívek Istenbe vetett hitét és köszönetet mondott buzgalmukért. Szent Máté Evangéliuma alapján tudjuk, hogy Urunk színeváltozása pontosan 40 nappal keresztre feszítése előtt történt. Ezért olvastatja az Egyház nagyböjt második vasárnapján az erről szóló evangéliumot. És ezért tartja a színeváltozás külön ünnepét pontosan 40 nappal a kereszt felmagasztalásának ünnepe – szeptember 14. – előtt, és csaknem 40 nappal, ama apostol mártírhalálának ünnepe után, aki elsőként vallotta meg – mégpedig alig pár nappal a színeváltozás előtt, hogy: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” (Mt 16,16) Vagyis kevesebb, mint hat héttel azután, hogy Jézus három legfontosabb tanítványa előtt megmutatta isteni erejét, akik ezután még az isteni szózatot is hallották: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok.” (Mt 17,5) – ez a három szeretett tanítvány a többiekkel együtt Jézus elfogatásakor gyáván megfutott, majd az egyik egyszerű szolgálók előtt háromszor megtagadta, és kettő a keresztrefeszítéskor is elbújt.Gondoljuk csak meg: Péter kijelenti, hogy Jézust az élő Isten Fiának, vagyis Istennek tartja. Jézus erre megteszi leendő Egyháza fejének. Ezután tanúja lesz Jézus színeváltozásának, majd Jézus földi életének utolsó legjelentősebb napjainak, köztük Lázár feltámasztásának – és mind ez nem elég arra, hogy a Getszemáni kertben ne fusson el, hogy egyszerű asszonyok előtt ne tagadja meg, hogy utolsó útján elkísérje, ahelyett, hogy egy szikla mögé elbújva reszket. A nap programja körmenettel folytatódott, ahol kicsik és nagyok, gyerekek és felnőttek együtt énekelhettek. A körmenet után az ízletes ebédhez a templom előtti téren sátrakban történt meg a terítés és vendéglátás. Voltak azonban, a vírushelyzetre való tekintettel, akik szerették volna elvinni az ételt. Ők nekik előre csomagoltan adtuk át. A többieknek a sátrak alatt történt az étkezés.

További képek ide kattintva elérhetőek.

A görögkatolikus parókia harmadik napközis tábora az EFOP pályázatnak köszönhetően került megrendezésre. A napközis jellegű táborba, nemcsak görögkatolikus hanem bármely felekezethez tartozó gyermekek jelentkezhettek ismét.  17 gyermek vett részt a programokon, két fő segítő és két önkéntes segítő szervezte és vezette a tábort. Első nap délelőttjén az ismerkedő játékoké volt a főszerep. Majd csapatokra osztottuk a gyermekeket és így versenyeztek. A nap legkedveltebb játéka a felismerős és tulajdonságcsere játékok voltak. Délután még pattogtattunk kukoricát és hűtőmágnest készíthettünk. Második nap, tízórai és ima után a Mini Manó Játszóházba látogattunk el. Délután a gyűszűkiállításra mentünk, majd egy körtáncot tanultunk meg közösen. Szerda reggel is, mint minden nap zenés reggeli tornával kezdtük a napot. Délelőtt a Mini Ifjúsági Szolgálat animátora foglalkoztatta a táborozókat. Arcképrajzolás, lufiállat hajtogatás kockatorony építés és just dance volt a program. A legjobb táncosok és toronyépítők bögrét választhattak ajándékba. Délután a Tőzsde játékra került sor, ahol sok -sok bibliai kérdésre válaszoltak a csapatok, puzzle képeket raktak ki és okostelefonon információkat gyűjtöttek. Csütörtökön a pályaválasztás jegyében egy interaktív foglalkozásra került sor, amelyet Pohubi-Balog Nóra tartott. Majd kézműves foglalkozáson poháralátétet készítettünk dekopázs technikával. Később a nagy melegre való tekintettel fagylaltozni mentünk. Pénteken délelőtt bowlingoztunk három pályán. A kisebbek még segítős pályán dönthették a bábúkat. A sorversenyeken is ügyeskedtek a csapatok a focipályán. Az ördög-angyal játékban a főszereplőt egy adott szituációban a két gyermeknek a jó és a rossz cselekedetről kellett meggyőznie, majd KI MIT TUD? -ot rendeztünk. A két csoport két képet rakott össze Noé bárkájáról, az egyik az indulás, a másik a megérkezést ábrázolta. Nagyon ügyesen elmesélték a történetet, amely a projektünk nevét is inspirálta. Az együtt táborozó gyerekek megtapasztalhatták, hogy nemcsak hasznosan és tartalmasan töltötték szabadidejüket, hanem a hitéleti oktatás mellett, növekedett empátiájuk, együttérzőképességük a más társadalmi csoportokkal szemben. Nagyon érdeklődő és fogékony csoportunk volt ebben a táborban is, nem jelentett gondot, sőt elfogadták fogyatékos társukat is.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projektnek köszönhetően valósulhatott meg a Szirmabesenyői Görögkatolikus közösség családi tábora Balatonvilágoson, immáron második alkalommal ezen a helyszínen, amelyre nagy izgalommal készültünk. A hét programját szentmisével kezdtük, mivel Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepe volt. Az utazásunk a járványhelyzet miatt változott, hiszen többen nem az autóbusszal jöttek, hanem személygépkocsival, a biztonságuk érdekében. A hosszú utazás alatt ismertetésre került a táborozás időtartama alatti programok és vírushelyzet miatti betartandó közösségi szabályok is. Az idei tábor alapgondolatát részben a tavalyi téma tovább gondolása adta, részben pedig egy ismert görögkatolikus politológustól /Simon János/ származik. Ő mondta, hogy az a baj nincs a mai fiataloknak eszmény- képük és megemlítette a legutóbbi Nobel-díjas közgazdászt: Harsányi Jánost. Feldolgoztuk a Kossuth Kiadó 2004-ben kiadott „Világhíres Magyarok” című könyvét. A könyv 514 híres magyart állít elénk, akire büszkék lehetünk, akiket követhetünk. A táborozás helyszínére két órára érkeztünk meg. A kipakolás és rövid pihenő után megalakultak a csoportok. Minden nap, minden csoport által egy hitében megerősödött, híres magyar embert, aki valamiben nagy volt vagy naggyá vált. Minden napnak van egy hívószava, amely köré épült a hitéleti témafeldolgozás csoportos formában. Az első nap az „ÖSSZETARTOZÁS” napja, amelynek vezetője Szmrek László tanár és világi elnök volt. Kiemelt személy Árpád vezér volt, ahogyan ismetette a csoport, hazát, hitet és jövőt hagyott ránk. Az összetartozást nemcsak a nemzetnek, hanem az egyháznak is erősíteni kell. A projekt szakmai megvalósítása során mi is erre törekszünk. A zenés műsor után, amelyben a híres magyarokhoz kötötte a csoport a nap jelszavát, egy mese hangzott el, amelynek a megoldását ki kellett találnunk. A vacsora elfogyasztása után a csoportok készültek a „Híres magyarok feladatsor” megoldásával. A napot közös imával zártuk, (Akathisztosz Himnusz: A Legszentebb Istenszülő Szűz Máriához), amelyet Szemerszki Mihály parókus atya vezetett. Második napon a bőséges reggeli és a közös ima után, túrára indultunk a kilátóba és a Szent Korona emlékműhöz a Millenniumi parkba. A Millenniumi Szent Korona emlékműtől gyönyörű panorámában gyönyörködhetünk a magaspartról, majd Mihalov Ferencné előadását hallgattuk meg a magyar koronázási jelvényekről, amelynek legfontosabbja a korona. A délutáni közös ima után a második este híres magyarja Böjte Csaba volt. Visnyai Bianka előadását hallgathattuk meg a ferences szerzetesről. Közös filmnézés kapcsolódott Csaba testvér gyermekmentő hivatásához. A Fuss fiú! egy nem szokványos film az áldozattá válás elleni küzdelemről, s annak kereséséről, hogy milyen emberi és morális tényezők döntik el, hogy ki válik segítővé, s ki miért árulja el a gyermeket. A film, s a forgatókönyv alapjául szolgáló Uri Orlev regény külön érdekessége, hogy valós történeten alapul- hallhattuk Dr. Szarka Jánosné filmelemzéséből. Harmadik napon délelőtt, kézműves foglalkozást tartottuk gyermekeknek és felnőtteknek is. A hajók úsztatásához a csoport felnőttjei is hajtogatták lelkesen a csónakokat, majd az úsztatás után a gyerekek horgászták ki a pontokat érő csónakokat. A versenyt a Kollár család gyermekei nyerték és vehették át az árbócos díjat. Egy rövid fürdőzés után a Balatonban, kezdődött a délutáni program, amely témája a közösség volt. Petróné Szénégető Orsolya előadását hallgathattuk meg Joe Eszterhas életéről, megtéréséről és hitének megtalálásáról és annak megerősödéséről. Az előadás szemléltette a közösséget is, hiszen a csoport tagjai összekötötték egy kapcsolat-hálózatba a közönséget, azaz a közösségünk tagjait is. Ezután a csoporttól egy színdarabot nézhettünk meg  - Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk- címmel. Ebben a darabban tényeket hallhattunk a vadludakról és tanulságokat, amelyet egy jó közösség megtart, ha igazán jó. Ezután a görögkatolikus egyházközségünk közösségi pillanataiból nézhettünk meg egy összeállítást Fedorné Karmanóczki Zita a projekt szakmai vezetője jóvoltából. A vetítés alatt az összefogás dalai voltak hallhatóak. A 4 csoport összeült és közösen töltötték ki a „Feladatok, kérdések a világhíres magyarokhoz kapcsolódóan” tesztet, majd leadták és várták a pontjaikat. Közös ima után fogyasztottuk el a vacsoránkat. Negyedik napon a reggeli és az ima után a délelőtt folyamán kézműves foglalkozásra vártuk a kicsiket és nagyokat is. Emlékbe hűtőmágneseket készíthettek, maszkokat, hajót vagy halat festhettek. Gyönyörű alkotások születtek, amit haza is vihettek készítői. Majd a családok fürdőzhettek, vízibiciklizhettek, kondiparkot is igénybe vehették, pingpongozhattak, kosárlabdázhattak, csónakázhattak, kerékpártúrát tehettek vagy hattyút etethettek. Negyedik nap délután a közös ima után Csókay Andrásról tartott előadást Demkó Péter. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a híres idegsebésznek Jézus a példaképe. A csoport egy közös dallal szemléltette a mai nap hívószavát az „egy- másért”. A csoportok fonalakkal is szemléltették a közösségi hívószavakat. A záróeste a négy vállalkozó fiúnak egy bonyolult és vicces versenyfeladatot adtunk, amit mi nők könnyen eszközölünk 2-4 óra alatt. Az utolsó este a Közösségért díjat is átadta az alapító Dr. Szarka Jánosné annak, aki a legtöbbet és önzetlenül tett az elmúlt év folyamán. A közösség elismerését Demkóné Fazekas Marianna érdemelte ki a csoportvélemény szerint. Ötödik napon reggeli után Siófokra indult a csoport, egy híres magyar emlékházába és az ásványmúzeumba. A Kálmán Imre múzeumban is megbizonyosodhattunk a komponista magyarságáról. A siófoki legendárium életét ebben a formában ismerhettük meg. Kövecses-Varga Lajos gyűjteményében 3000 ásványt csodálhatott meg a csoport. A kirándulás után a csoport hazaindult, abban a tudatban, hogy a közösségünk megerősödve, értékeket hordozva és a társadalmi együttélést javítva indul haza, ahol majd ennek az élménynek a rövid és hosszútávú hatásait is érezhetjük majd. Megtartó ereje van a közös élményeknek, közös imának és a hálaadásnak is.

További képek ide kattintva elérhetőek.

Az EFOP projektnek köszönhetően valósulhatott meg a Szirmabesenyői Görögkatolikus közösség családi tábora Balatonvilágoson, immáron második alkalommal ezen a helyszínen, amelyre nagy izgalommal készültünk. A hét programját szentmisével kezdtük, mivel Szent Péter és Szent Pál főapostolok ünnepe volt.

Az utazásunk a járványhelyzet miatt változott, hiszen többen nem az autóbusszal jöttek, hanem személygépkocsival, a biztonságuk érdekében.

A hosszú utazás alatt ismertetésre került a táborozás időtartama alatti programok és vírushelyzet miatti betartandó közösségi szabályok is. Az idei tábor alapgondolatát részben a tavalyi téma tovább gondolása adta, részben pedig egy ismert görögkatolikus politológustól /Simon János/ származik. Ő mondta, hogy az a baj nincs a mai fiataloknak eszmény- képük és megemlítette a legutóbbi Nobel-díjas közgazdászt: Harsányi Jánost. Feldolgoztuk a Kossuth Kiadó 2004-ben kiadott „Világhíres Magyarok” című könyvét. A könyv 514 híres magyart állít elénk, akire büszkék lehetünk, akiket követhetünk.

A táborozás helyszínére két órára érkeztünk meg. A kipakolás és rövid pihenő után megalakultak a csoportok. Minden nap, minden csoport által egy hitében megerősödött, híres magyar embert, aki valamiben nagy volt vagy naggyá vált. Minden napnak van egy hívószava, amely köré épült a hitéleti témafeldolgozás csoportos formában.

Az első nap az „ÖSSZETARTOZÁS” napja, amelynek vezetője Szmrek László tanár és világi elnök volt. Kiemelt személy Árpád vezér volt, ahogyan ismetette a csoport, hazát, hitet és jövőt hagyott ránk. Az összetartozást nemcsak a nemzetnek, hanem az egyháznak is erősíteni kell. A projekt szakmai megvalósítása során mi is erre törekszünk.

A zenés műsor után, amelyben a híres magyarokhoz kötötte a csoport a nap jelszavát, egy mese hangzott el, amelynek a megoldását ki kellett találnunk.

A vacsora elfogyasztása után a csoportok készültek a „Híres magyarok feladatsor” megoldásával.

A napot közös imával zártuk, (Akathisztosz Himnusz: A Legszentebb Istenszülő Szűz Máriához), amelyet Szemerszki Mihály parókus atya vezetett.

Második napon a bőséges reggeli és a közös ima után, túrára indultunk a kilátóba és a Szent Korona emlékműhöz a Millenniumi parkba.

A Millenniumi Szent Korona emlékműtől gyönyörű panorámában gyönyörködhetünk a magaspartról, majd Mihalov Ferencné előadását hallgattuk meg a magyar koronázási jelvényekről, amelynek legfontosabbja a korona.

A délutáni közös ima után a második este híres magyarja Böjte Csaba volt. Visnyai Bianka előadását hallgathattuk meg a ferences szerzetesről.

Közös filmnézés kapcsolódott Csaba testvér gyermekmentő hivatásához. A Fuss fiú! egy nem szokványos film az áldozattá válás elleni küzdelemről, s annak kereséséről, hogy milyen emberi és morális tényezők döntik el, hogy ki válik segítővé, s ki miért árulja el a gyermeket.

A film, s a forgatókönyv alapjául szolgáló Uri Orlev regény külön érdekessége, hogy valós történeten alapul- hallhattuk Dr. Szarka Jánosné filmelemzéséből.

Harmadik napon délelőtt, kézműves foglalkozást tartottuk gyermekeknek és felnőtteknek is. A hajók úsztatásához a csoport felnőttjei is hajtogatták lelkesen a csónakokat, majd az úsztatás után a gyerekek horgászták ki a pontokat érő csónakokat.

A versenyt a Kollár család gyermekei nyerték és vehették át az árbócos díjat.

Egy rövid fürdőzés után a Balatonban, kezdődött a délutáni program, amely témája a közösség volt. Petróné Szénégető Orsolya előadását hallgathattuk meg Joe Eszterhas életéről, megtéréséről és hitének megtalálásáról és annak megerősödéséről.

Az előadás szemléltette a közösséget is, hiszen a csoport tagjai összekötötték egy kapcsolat-hálózatba a közönséget, azaz a közösségünk tagjait is. Ezután a csoporttól egy színdarabot nézhettünk meg  - Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk- címmel. Ebben a darabban tényeket hallhattunk a vadludakról és tanulságokat, amelyet egy jó közösség megtart, ha igazán jó.

Ezután a görögkatolikus egyházközségünk közösségi pillanataiból nézhettünk meg egy összeállítást Fedorné Karmanóczki Zita a projekt szakmai vezetője jóvoltából. A vetítés alatt az összefogás dalai voltak hallhatóak.

A 4 csoport összeült és közösen töltötték ki a „Feladatok, kérdések a világhíres magyarokhoz kapcsolódóan” tesztet, majd leadták és várták a pontjaikat.

Közös ima után fogyasztottuk el a vacsoránkat.

Negyedik napon a reggeli és az ima után a délelőtt folyamán kézműves foglalkozásra vártuk a kicsiket és nagyokat is.

Emlékbe hűtőmágneseket készíthettek, maszkokat, hajót vagy halat festhettek. Gyönyörű alkotások születtek, amit haza is vihettek készítői.

Majd a családok fürdőzhettek, vízibiciklizhettek, kondiparkot is igénybe vehették, pingpongozhattak, kosárlabdázhattak, csónakázhattak, kerékpártúrát tehettek vagy hattyút etethettek.

Negyedik nap délután a közös ima után Csókay Andrásról tartott előadást Demkó Péter. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a híres idegsebésznek Jézus a példaképe.

A csoport egy közös dallal szemléltette a mai nap hívószavát az „egy- másért”.

A csoportok fonalakkal is szemléltették a közösségi hívószavakat.

A záróeste a négy vállalkozó fiúnak egy bonyolult és vicces versenyfeladatot adtunk, amit mi nők könnyen eszközölünk 2-4 óra alatt.

Az utolsó este a Közösségért díjat is átadta az alapító Dr. Szarka Jánosné annak, aki a legtöbbet és önzetlenül tett az elmúlt év folyamán. A közösség elismerését Demkóné Fazekas Marianna érdemelte ki a csoportvélemény szerint.

Ötödik napon reggeli után Siófokra indult a csoport, egy híres magyar emlékházába és az ásványmúzeumba.

A Kálmán Imre múzeumban is megbizonyosodhattunk a komponista magyarságáról. A siófoki legendárium életét ebben a formában ismerhettük meg.

Kövecses-Varga Lajos gyűjteményében 3000 ásványt csodálhatott meg a csoport.

A kirándulás után a csoport hazaindult, abban a tudatban, hogy a közösségünk megerősödve, értékeket hordozva és a társadalmi együttélést javítva indul haza, ahol majd ennek az élménynek a rövid és hosszútávú hatásait is érezhetjük majd. Megtartó ereje van a közös élményeknek, közös imának és a hálaadásnak is.