Minden év február 2-án egyházunk a Találkozás ünnepét tartja. Ekkor vitték el a kis Jézust a Templomba, hogy mint minden elsőszülött fiúért áldozatot mutassanak be, valamint bemutassák a Templomban.

Élt egy Simeon nevű idős ember, a templom szolgája, akinek Isten megígérte, hogy addig nem hal meg, míg meg nem látja az Üdvözítőt, a Szabadítót. Ez következett be a mai ünnepen. Találkozott azzal, akire várt. Így adott hálát: "Most bocsásd el Uram szolgádat, a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a Tőled küldött üdvözítőt!"

Mindannyiunk élete várakozás. De sokszor nem tudunk mit kezdeni az idős, szépkorú emberekkel, akik eljárnak templomba. Pedig Simeon mellett egy Anna nevű özvegyasszony is a templom szolgálatában állt. Aki életének értelmét abban találta meg, hogy az Urat szolgálja.

(Fényképeket ide kattintva tekintheti meg)

 

Ugyanígy a rohanó világban sok értelmet keresünk életünknek, s amikor az öregkorba lép valaki, rájön, hogy az
egyetlen igaz cél az Úrral való találkozás, a rá való várakozás. A betegségben Ő lehet a vigasz, Hiszen ahogy egy kisgyereket meg szoktunk vigasztalni, ha fáj valami, az idős embereket ki vigasztalná meg jobban, mint maga az Emberszerető Isten, aki azzal vár majd bennünket, hogy olyan helyet készített nekünk, ahol "nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet". Jézus megígérte, hogy ha elmegy helyet készít nekünk, elküldte a Vigasztalót, a Szentlelket. És ami csodálatos, hogy megígérte, "Én veletek leszek minden nap a világ végéig". 

Ezért ne vessük meg az idősöket, akik templomba járnak, hiszen ők értünk is imádkoznak, valamint készülnek az örömteli találkozásra az Úrral.

Ezért is köszöntöttük őket egy kisgyerek versével, valamint gyertyát szenteltünk, hogy otthon mi is "szent helyet" készítsünk az Úrnak, amikor imádkozunk.

Facebook