2013. február 15-én a Családcsoport alkalmon Dr. Orosz Imre gyermekorvos tartott előadást a Szirmabesenyői Művelődési Házban „A munka és az ünnep a család életében” címmel.

Dr. Orosz Imre nagycsaládos ember, hat fiút neveltek fel a feleségével. Ebből ketten orvosok, a harmadik fiuk is orvosnak tanul, a legkisebb fiuk pedig a miskolci jezsuita gimnáziumba jár.

Elmesélte, hogyan, milyen áldozatvállalásokkal sikerült felnevelni gyermekeiket. A legfontosabb, hogy a felesége szerető anyai feláldozással minden percét a gyermekekre szenteli. Minden lehetőséget megragadtak, hogy a fiaik teljes nevelést kapjanak, úgy mint otthon, úgy mint a különórákkal, sport, zene, nyelvtanulás. (Képeket ide kattintva nézhet meg)

 

Beszélt arról, hogy milyen nagy különbség van az ő gyermekkora és a mostani gyermekek élete között. Annak idején természetes volt, hogy a gyermekeket bevonták a családi munkába, mentek a szőlőbe megművelni azt, állatokkal foglalkoztak, s ezekből a munkákból a gyermek is kivette a részét.

A mai gyermekek más korban élnek. Felgyorsult a világunk. Ha „embert akarnak nevelni” belőlük, akkor különórákra kell járatni őket, szülői értekezletre menni, előteremteni az anyagiakat. A mai gyermekek rettentően le vannak kötve. Reggel 7-kor elmegy otthonról a gimnazista fiuk, és este fél nyolcra érkezik haza. Ma nem lehet elvárni, hogy ezen felül még munkát is vállaljanak otthon. Régebben a szombat a munka napja volt, ma pedig úgy látják, hogy az egész heti hajtás után ez az egyetlen nap, amikor kipihenhetik magukat a gyerekek.

A világ nagyon felgyorsult, megfigyelhetjük ezt a számítógép, az internet és a telekommunikációs eszközök terjedésével. A számítógép nem időt takarít meg, hanem új feladatokat ad. Például aki nem követi a Facebookon az eseményeket, az lemarad. Aki pedig lemarad, nem fogadja be a korosztályának közössége. Az információkat otthon is kell gyűjteni az iskolába, eseményekről tudnak meg többet, ha felmennek az internetre.

Hogyan lehet nevelni a gyermekeket? Először is és ez az alapja, a példamutatás, a hitelesség. Hogyan lehet Isten hitre nevelni a gyermeket? A következetességgel, hogy eljárnak templomba és az sosem hagyják ki. Már egész kisgyermekkortól együtt imádkoztak a szülők a gyermekekkel. Felkészítik őket az ünnepre. Az ő családjukban a Karácsony az Adventtel kezdődött meg, amikor már karácsonyi énekeket énekeltek, felolvasták mindig ugyanazt a szentírási szakaszt. Kialakult egy szertartás, ami lassan a gyerekekbe ivódott. Volt, hogy attól eltértek, s a gyerek figyelmeztette a szülőket, hogy „most nem ez következik, hanem amaz”. Ekkor már látták, hogy valami megragadt a gyerekben. Úgy látják, hogy a gyerek nem igényli azt a változatosságot, amelyet a mai világ kínál nekik, rengeteg mese és film van, viszont azt tapasztalták, hogy ugyanazt a mesét napról napra érdeklődve hallgatták a gyerekek. Így nincs szükség arra, hogy leültessük a gyereket a tévé elé és a legmodernebb meséket mind megnézessük velük.

Szó esett arról, hogy ma nagyon sok ünnepet tartanak. Van már óvodából való ballagás, Valentin nap, farsang a Nagyböjt alatt, Anyák napja, Szülőknek és gyermekeknek rendezett kirándulások stb. Ez nagyon leterheli mind a gyermeket, mind a szülőt. A rengeteg ünnep között pedig elvész az igazi ünnep, a vasárnap megélése.

A Húsvét megélése:

Sok ételkészítésben részt vettek a fiúk, például a sárgatúró elkészítése az ő feladatuk volt, az édesanya csak asszisztált mellettük. Természetes volt, hogy hajnalban mentek a feltámadási szertartásra, amit nagyon vártak a gyerekek. A sötétben meggyúló gyertyák, a fényes öltözetek jó hatással voltak az érzelmi világukra. A Nagyböjtben születtek egyéni lemondások, vállalások.

Az előadás végén az előadó összegezte, hogy meg kell érezni az idők szelét, ma másként kell gyermeket nevelni, mint 40 évvel ezelőtt. A gyerekek nagyon leterheltek, úgy, ahogy a szülők is. De nem szabad elhagyni a személyes beszélgetéseket, megkérdezni, kivel mi történt?

Csak ez a személyesség, és később a keresztény közösségben való élet vezet oda, hogy idővel a gyerekek felnőve kialakuljon bennük a saját felnőtt hitük, az igény, hogy templomba menjenek, és keresztény katolikus közösséghez tartozzanak, s kialakuljon Isten és köztük a személyes kapcsolat. Ekkor már a Szentlélek működik a fiatalokban, s a lelkiismeretük és az Istennel való közösség megélése megtartja őket a szeretet útján.

Az előadás közben lehetőség volt a hozzászólásokra, majd utána kiscsoportos megbeszélés következett.

Facebook