2013. február 2-án tartottuk a Szirmabesenyői Görögkatolikus Egyházközségben az Öregek napját. Ez az időskorúak megbecsülésének és a feléjük áradó szeretetünk kifejeződésének alkalma volt. A fiatal családok és a gyermekek hálás szívvel köszöntötték a munkában megfáradt, idősödő generációt. A gyermekek megköszönték saját szüleiknek és nagyszüleiknek is a gondoskodó, mindig segítő, soha el nem fáradó tevékeny szeretetet. (Fényképek megtekintéséhez kattintson ide)

Az esküvői szertartásban imádkozza a pap, hogy a „szülők imádságai erősítik a házak alapjait”, az öregek imádsága nem hiábavaló, hiszen legtöbben már értünk imádkoznak, s ez megnyilvánul az életünkön, bár sokszor természetesnek vesszük a „szerencsés” dolgokat, amik tulajdonképpen a „kiimádkozott” kegyelem megnyilvánulásai.

 

Szombaton, a Gyertyaszentelő ünnepén, vagy más néven „Jézus találkozása Simeonnal” ünnepén 10 órakor Atanáz püspök atya kezdte meg a Szent Liturgia végzését a vele érkezett diakónussal, segítőkkel. A Liturgiát nem csak a fényes öltözékek, a püspöki szertartás egyedisége tette ünnepélyesség, hanem a jelenlévő hívek nagy száma és a püspök atya ünnepi beszéde, melyben szó volt az öreg Simeonról, aki ígéretet kapott az Istentől, hogy meglátja a Messiást, a Megváltót, Jézus Krisztust. Ez meg is történt, amikor a kis Jézust szülei a hagyomány szerint bemutatták a zsidók templomában. Simeon felismerte az Istentől küldött Emberszeretőt és így imádkozott: „Most bocsásd el uram szolgádat békességben, mert látták szemeim a Tőled küldött üdvözítőt, kit rendeltél minden népnek színe elé, világosságul a pogányok megvilágosítására…”

Egy másik énekünkben azt énekeltük, „nem az öreg Simeon tart engem, hanem én tartom az aggastyánt”. Vagyis Isten tartotta meg Simeon életét öreg korára. Ma is Isten tartja életben az idősöket, akikről társadalmunk sokszor azt gondolja, „feleslegesek”. Pedig maga Isten adja őket nekünk. Általuk megláthatjuk az élet mélységeit. A szenvedés mindenki életében előfordul, de épp ebben az állapotban újul meg a szenvedőben az imádság, ekkor fordul leginkább Isten felé az ember. Ezek az idős hívő emberek pedig odáig jutnak a hitben, hogy már nem csak saját szenvedéseik enyhítéséért imádkoznak, hanem gyermekeikért, unokáikért.

El kell hinnünk, hogy az imának van ereje, meg kell tapasztalnunk, hogy a szeretetben akkor leszünk tökéletesebbek, ha tetteinkkel is megmutatjuk hitünket. Ha meglátogatjuk idős szüleinket, rokonainkat. Sokszor elég egy látogatás az időseknél, akik van, hogy elmagányosodnak. Hitünkhöz tartozik gondoskodni róluk. Meghallgatni történeteiket, tapasztalataikat. Sokszor azt mondják a fiatalok, hogy „nincs szükségünk tanácsra”, „a magam útját akarom járni”. A társadalomban erős szeparáció figyelhető meg. A szülőktől minél hamarabb függetlenné válni akaró gyermek, a szülő pedig vagy a saját házastársától kerül távolabbra, vagy a saját szüleitől, akik már idősek. Előfordul, hogy a gyermeket nem viszik el a nagyszülő temetésére, hogy ne lássa a „halál borzalmát”.

Pedig ha eljárunk templomba és az öreg Simeon szavát halljuk, aki azt kéri Istentől, hogy most már „akár meg is halhatok, mert megláttam azt, akit megígértél, hogy meglátom”, ezekből a szavakból érezhetjük a nagy bizalmat Isten felé, és azt, hogy már elvégezte az életét a Földön és Isten Országa után vágyódik, a halált pedig csak átmenetnek tulajdonítja a múlandó létből az örök létbe.

Ehhez segítenek bennünket is hozzá az idősek, akik nyugalommal vannak teli a betegségükben, életük vége felé. Ezt az Istenbe vetett bizalmat tanulhatjuk meg tőlük.

A rendezvény további része a Napközi otthon rendezvényházban folytatódott, ahol sok idős jelent meg egy ebédre és a kisgyermekek előadására. Dr. Szarka János atya köszöntött mindenkit, összefoglalta az ünneplés célját és tartalmát, majd a legkisebbek köszöntő műsora következett, amelyben táncoltak, énekeltek, éltették az idős embereket.

Atanáz püspök atya asztali áldásával kezdtük meg a finom ebédet, mely alatt egy jó hangú zenész festette alá a hangulatot. Megindult az asztaloknál a beszélgetés is. Jó alkalom volt ez az idősek találkozására és a generációk találkozására is.

Később, ebéd után a jelenlévők saját készítésű süteménnyel kínálták meg egymást, majd a zenésszel együtt népdalokat énekeltek.

Azt hiszem nagyon jó hangulatban telt el ez az alkalom, mely során Istennek hálát adva egymással is találkoztak öregjeink és fiataljaink.

Íme részletek a gyerekek előadásából: http://youtu.be/LbQo38b0ue8

Facebook