2012. október 12-én a nyertes „Hittel a szirmabesenyői családokért” nevű TÁMOP pályázat keretében ismét előadáson vehettünk részt, melyet Buzgán József plébános atya tartott. Az előadást kiscsoportos megbeszélés követte, majd a kiscsoportok összegyűltek és megbeszélték a felmerülő témákat, kérdéseket.
Használtuk a pályázaton nyert notebookot, kivetítőt, valamint a digitális fényképezőgépet.
Az előadás címe: A világ vallásai, Jézus Krisztus, a szeretet „szélsősége”.
(Fényképeket ide kattintva nézhet a találkozóról)
1.)
A hármas felosztású találkozón először az előadásra került sor, melyben áttekintettük a világ vallásait. Érintettük pl. a hinduizmust, a Kínában honos vallást, a LaoCe követőit, ahol azt vallják, hogy a világ úgy van megteremtve, hogy az jó, és ne törjük magunkat, hogy azt túlságosan megváltoztassuk, törődjünk bele sorsunkba, és leljük meg a lelki békét. Ezzel szemben a konfucianizmus azt tanítja, hogy legyünk aktívak, és változtassunk életünkön, ne engedjük, hogy elnyomás alatt éljünk.
India vallásai, a brahmanizmus, buddhizmus stb. szintén törekedtek valamiféle nyugalom megszerzésére, ehhez tartoznak szent könyvek is, pl a Védák könyve.
Mint Európában egyre terjedő vallást, az iszlámot is meg kellett említenünk. Érdekes volt hallani, hogy ha olyan rossz vallás lenne az iszlám, akkor miért terjednem mai napig is? A szent könyvük a Korán, s a vallás alapítója Mohamed próféta volt. Ők elismerik Jézust is egy prófétának, szent helyük Mekka, ahová egy muszlim ember életében legalább egyszer el kell, hogy jusson.
Ezek után tértünk rá a zsidó vallásra, amely nélkül nem lehetnénk keresztény emberek, hiszen Isten kiválasztotta magának Izraelt, a zsidókat, hogy ott készítse elő a világ megváltásának művét.
Az ószövetségi írásokban folyamatos fejlődést tapasztalhatunk, ahogy egyre közelebb kerültek Krisztus születésének dátumához, egyre teljesebb istenkép figyelhető meg az írásokban.
Abban az időben nagyon nagy fokú volt a Megváltó, a Messíás-várás, nem csak a zsidó nép részéről. A Krisztus-korabeli Római Birodalomban szerte szét szóródott, ún. szórvány zsidók már igényelték, hogy le legyen fordítva görög nyelvre az ószövetségi könyvek, így a nyelvet már nem beszélő diaszpórában (szórványban) élő zsidók is olvashatták azokat. Visszatérve a birodalomban lévő messíás-várásra, meg kellett említeni, hogy voltak olyan „pogány” emberek, akik csatlakoztak a zsidókhoz, követték hagyományait.
Abban a korban a többisten-tisztelet uralkodott, és ezen körülmények között létezett egy nép, aki azt mondta, hogy nincs más isten, csak egy, a Teremtő, akit soha senki nem látott, de prófétákon keresztül szólt hozzánk. A kiüresedett többisten-hitben élő pogányok is vártak valamit, valami nagy változást.
Ebbe a korszakba született bele Jézus Krisztus, aki ugyanolyan gyermekként jött a világra, mint bármilyen más gyermek, annyi különbséggel, hogy Ő a Szentlélektől fogant Mária méhében, aki nem volt férfival, tehát szűz volt és bűnmentes. Jézus két természetet egyesített magában. Egyrészt ember volt, másrészt Isten. Ő Istenember, magára vette a mi emberségünket, hogy megvalósítsa a mi megváltásunkat.
Gyermekként fejlődött, és egyre jobban tudatában lett a küldetésének, majd 30 éves korában fellépett és megkezdte 3 éves működését.
Ha visszaemlékszünk Illés próféta esetére, amikor az Úr elvonult előtte, a szélviharban nem volt, a tűzben nem volt, viszont a Lágy Szellőben vélte felfedezni a próféta Isten jelenlétét.
Az Istent akkor nem láthatta, mert meghalt volna, viszont Krisztus eljövetelével közénk jött az Isten, látható formában.
De mit jelent, hogy a szeretet szélsősége? Miben volt szélsőséges Jézus? Tudta, hogy mi a küldetése, és nem hajlott el annak útjáról az emberek tetszése vagy utálata miatt. Volt olyan helyzet, amikor sokan elhagyták Őt, mert nem bírták hallgatni az Ő tanítását, „kemény beszédnek” nyilvánították. Ekkor kérdezte meg az apostolokat, akiket kiválasztott maga mellé, hogy „Ti is el akartok hagyni?” Erre Péter válaszolt, hogy: Kihez mennénk Uram, hiszen nálad vannak az örök élet igéi?
Jézus tanított, emberként küszködött a keresztre-feszítése előtt, vérrel verejtékezett, de legyőzte az emberi gyengeség visszahúzó erejét és önként vállalta, hogy elfogják, megostorozzák, gúnyolják, kihallgassák, szöggel átverjék, megalázzák, és felfeszítsék a keresztre, amely abban a korban az egyik legmegalázóbb kivégzési módszer volt. És még ott a kereszten is az egyik latornak odaajándékozta az örök életet, és könyörgött az Atyához, hogy bocsásson meg a megölőinek, hiszen nem tudják, mit tesznek. Meghalt. A zsidó templom kárpitja kettészakadt, ami jelképezte, hogy végleg vége az Ó szövetségnek, és elérkezett az Emberszerető Isten országa, hiszen az Atya lélekben imádókat akar, és minden embert üdvözíteni akar.
Halálakor mindenki megrémült, de Ő feltámadt, és üresen hagyta a sírt, többször megjelent tanítványainak, és elküldte őket a föld minden nemzetéhez, hogy kereszteljék meg és tanítsák őket. Majd elküldte a Szentlelket is, aki megtanít bennünket, hogy az alkalmas időben mit mondjunk.
A mi életünkben a „keresztény szélsőség” az, hogy megtartjuk a legfőbb parancsot, „Szeressétek egymást úgy, ahogy én szeretlek benneteket”.
A szeretet az, amely egy családban is a legfontosabb, a kisgyermek ki van szolgáltatva szülei szeretetének, és őt a családban Isten szeretetének felismerésére és elfogadására kell nevelni. A nevelési módszerek közül a legjobb belátásunk szerint választva.
2.)
Ezután a kiscsoportok megbeszélést tartottak, amelyen mindenki elmondhatta véleményét a hallottakkal kapcsolatban.
3.)
Ismét összegyűlve összegeztük az előadáson hallottakat a kiscsoportok meglátásaival. Felszabadultan kérdezhetett bárki és válaszolhatott a kérdésre nem csak az előadó, hanem a résztvevők közül bárki. Igazán jó meglátások fogalmazódtak meg.
Végül haza indulva magunkkal vittük a jó találkozás és a jó beszélgetés, megvilágosodás élményét.