kep1

Munkálkodás lelkünk kertjében.

Isten a maga titokzatos módján megteremtett minket. Nem csak testet adott nekünk, de halhatatlan lelket is. Testünk, halálunk után földbe tér, elporlad, de majd Istenünk erejéből a feltámadásban szellemi testként éled újjá. Lelkünk azonban – szintén az Úrnak köszönhetően – már most halhatatlan, s örökké él. A test a földi halál felé halad, mert amíg fiatalok vagyunk, fejlődünk ugyan, aztán jön egy stagnáltnak nevezhető időszak, végül viszont hanyatlani, gyengülni kezd, az egészség általában megromlik, s különböző fájdalmak lépnek fel. A test tehát lefelé, a föld irányába mutat és vonz, a lélek azonban az ég, a menny, a mindenek Alkotója, Isten felé vonzódik (még ha sokszor el is rejtőzik ez a vágya). Őnála van az igazi hazája. Valójában a lélektől vagyunk azok, akik vagyunk, emberek, mert a „lélek az, ami éltet…”(Jn 6, 63), ezért a lélek gondozásával kell kezdenünk egész életünk rendbetételét.

Amennyiben ez megvalósul, akkor az emberben teljes harmónia uralkodik, gondolataiban, érzelmeiben, kívánságaiban, tetteiben és kikapcsolódásában, s másokhoz fűződő kapcsolataiban is, - ez aztán az igazi boldogság! (Remete Teofán). Viszont, ha a lélek, nem kapja meg a megfelelő figyelmet, gondozást és táplálékot, gyengévé, beteggé, vagy éppen rendetlen kívánságúvá, s mohóvá válik.

Aki azt szeretné, hogy egész valója rendezett legyen, annak elsősorban a lelkével kell foglalkoznia és törődnie. Ez a feladat hasonlít valamelyest a kerti munkákhoz.

Nagyon várjuk már a tavaszt. Szeretnénk újra dolgozgatni, rendezkedni kertjeinkben. Metszeni, ültetni, kapálni. Jó együttműködni a teremtő Úrral. Szent Pál apostol ezt a közös munkát a következőképpen fogalmazza meg: Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. (1Kor 3,6)

A metszés azt szolgálja a haszonnövénynél, hogy az jól teremjen, a dísznövénynél pedig, hogy szép, a szemnek tetszetős legyen. Van persze szépsége a vadon hagyott kertnek, bokros, cserjés területeknek is, mert azok, önmagukban is az élet csodáját hirdetik, de mennyivel szebb a gondozott, karbantartott kert, park, erdő. Ilyen az életünk is. Maga az, hogy élünk, létezünk, már teremtőnkről, alkotónkról tanúskodik, aki folyamatosan fenntart minket, s gondoskodik rólunk. Isten kegyelméből sok szépség van az önmaga lelkével nem (vagy nem nagyon) foglalkozó emberben is, de aki csak úgy hagyja folyni az életét, annál sok szenvedély és romboló indulat is könnyen elburjánzik. A lelkiéletükre különösebb gondot nem fordítók közül sokan tartják úgy magukról, hogy „nem vagyok rossz ember, mert nem ártok senkinek sem”. Viszont, ha mögéje nézünk, gyakran mégis azt tapasztaljuk, hogy kibírhatatlanul viselkedik még szeretteivel is, életmódjával rombolja a környezetét, csak éppen nem veszi észre, vagy csak nem akar tudomást szerezni róla.

A sokatmondó mesében, a Kis herceg megemlít egy bolygót, amelynek „lusta gazdája volt, és

figyelmen kívül hagyott három majomkenyérfa cserjét. Azok aztán eluralták azt az egészen kicsi bolygót, s lakhatatlanná tették, végül teljesen meg is semmisítették azt, úgy hogy lakójának el kellett menekülnie. A szerző le is vonja a tanúságot: „Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Mi még szájbarágósabban mondhatjuk: ügyeljetek a kísértésekre, a bűnre, a szenvedélyekre, a rossz indulatokra és gondolatokra!

Törekednünk kell a rosszat, mint vadhajtást lemetszegetni magunkról, vagy ha már annyira meggyökerezett, kiirtani magunkból. Tegyük mindezt az Úr segítségével. Bizony gyakran előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk egymás iránt, megszólunk másokat, vagy durva és trágár beszéddel szennyezzük magunkat és környezetünket. Még súlyosabb, ha valaki ítélkezővé válik, megrágalmakat szór másokra, vagy ha hálátlan és állandóan elégedetlen helyzetével, sorsával. Sokaknál elharapódzik a hiúság, pénz és hatalom, s a mások fölött való uralkodás vágya. Bőven van tehát min munkálkodnunk. „Ügyeljetek a majomkenyérfákra!"

kep2

Bűnt „tettel, szóval vagy gondolattal” tudunk elkövetni, a bűnre való kísértések is általában ezeken a frontokon jelennek meg, ezért fontos, hogy minden szinten éberek legyünk.

Különösen az határozza meg a földi és földön túli jövőnket, hogy milyen akaratot keresünk és követünk, az Istenét vagy a sajátunkat. Aki Isten akaratát keresi, az a nehéz helyzetekben is tud nyugodt, kiengyensúlyozott maradni, s bízni Urában, rábízni az életét. Aki viszont mindig is az önmaga akarata szerint élt, a megpróbáltatások idején nem tud hová lenni, szinte belebetegszik abba, hogy vele ilyen dolgok történhetnek, ne adj Isten, akár bele is rokkan a csapásokba. Testvérek! Keressük, kutassuk az Isten akaratát, szándékait és tetszését, és éljünk ezek szerint, s akkor helyt tudunk majd állni a nehézségekben is.

Gondozzuk a lelkünket, foglalkozzunk vele. Nyesegessük gyengeségeinket, de egyben szerezzük meg az erényeket. Az Urat segítségül hívva legyünk alázatosak és tarsunk lelkiismeretvizsgálatot és bűnbánatot. Növeljük magunkban a hitet és a reményt, erősítsük az állhatatosságot és a szeretetet. Dolgozzunk és szorgoskodjunk lelkünk kertjében is figyelmesen, hogy olyan gyümölcsöt hozzunk majd, amivel gazdagítunk másokat, s hogy kedvesek legyünk, főként a mi Istenünk szemében.

Böjtölve tartózkodjunk, testvérek, a helytelen gondolatoktól és gonosz cseleledetektől! Tisztítsuk meg lelkünket, és szárnyaljunk magasba az isteni erényekkel! (Nagyböjt 3. szerda - reggeli istentisztelet)

Facebook