| 
|
Karácsonyi készület - Világoskodjék a ti világosságotok!
Az év mostani napjaiban a leghosszabbak az éjszakák. Mivel úgy vagyunk megalkotva, hogy jobban szeretjük a világosságot, mint a sötétséget, ősi igényünk az, hogy mesterséges fényekkel igyekezzünk pótolni a visszaszoruló világosságot.
Ez az időszak egybeesik Urunk megtestesülésének ünnepi készületével. A közénk jövő Messiás azt vallotta magáról, hogy Ő a világ világossága (Jn 8,12), akit így Egyházunk, mint az igazság Napját köszönt karácsonykor.
Fényfüzéreink, fényhálóink, díszítéseink tehát a felé való vonzódásunkat, az iránta való vágyakozásunkat is szépen kifejezhetik.
Gyakran hallhatunk keserű hangokat: semmi sem olyan már, mint régen, megromlottak az emberi kapcsolatok, kihűlt a szeretet, elsötétedett a világ. Ilyen lehangoló megjegyzések között talán gyakran elfelejtjük a krisztusi ígéretet és felszólítást: Ti vagytok a világ világossága… (Mt 5,14)
Heinrich Lhotzky „A fény öröme” című meséje szerint valaha a sötétség nagyon büszke volt a hatalmára. Egyszer azonban azt vette észre, hogy valami kicsi fényesség indul felé ugrándozva. – Nézzétek csak, milyen szemtelen az a kicsi láng! Szembe mer fordulni velem, a hatalmas Sötétséggel! Na, majd megtanítom móresre ezt a kis mitugrászt! Elindult nagy dühödten a kicsiny láng felé. Körülvette koromfekete, áthatolhatatlan, hátborzongató sötétséggel. De minél jobban szorongatta, a kicsi láng annál jobban szórta a fényét… és tegyük hozzá, annál jobban látszott is. Igen, mi magunk lehetünk ez a kis fény, ez a világosság sokak számára.
Hogyan is készültek őseink a karácsonyra? Elcsendesedtek, többet imádkoztak, böjtöt, bűnbánatot tartottak, s megvallották, meggyónták bűneiket. Ezen a téren ma sincs szükség új receptre, elég e régit leporolni, feleleveníteni. Mert bizony olykor bennünk is elég sok a szeretetlenség, gyengeség, hiba, tévedés, egy szóval: sötétség. Viszont, ha az ember az előző „eszközöket” használja, megújul az élete, betelik világossággal, amellyel sokaknak segíthet, és erőt, reményt, fényességet adhat.
Amennyiben megtanuljuk, vagy ismét felvállaljuk a hitünk kínálta felkészülési módokat, áldott lesz az ünnepünk, ajándékok leszünk sokak számára, és szebbek, elevenebbek lesznek számunkra még a karácsonyi fények, díszítések is.
Úgy világoskodjék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, s dicsőítsék a ti Atyátokat, aki a mennyekben van. (Mt 5,16)
Mit is ünneplünk karácsonykor?
A mi jóságos Istenünk végtelenül szeret minket. Ezt különösen megmutatta az első karácsonykor, amikor közénk küldte Háromságának második személyét, a Fiút. A Betlehemben született Jézus Krisztus, emberként teljesen azonosult velünk, a bűnt kivéve, Istenként pedig vállalta, hogy a Szentlélek által visszavezet minket az Atyához. Megváltásunkat kereszthalála és feltámadása által valósította meg, mi pedig a keresztséget felvéve, kapcsolódhatunk be a Szentháromságos egy Isten belső életébe, s az Ő szándékai szerint élve, ajándékként nyerhetjük el az örök életet, az üdvösséget.
Ennek a nagy műnek a nyitánya Krisztus Urunk megtestesülése, a Karácsony, melynek megünneplésére készülődünk.
Legyünk hálásak azért, hogy Jézus Krisztus értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért a mennyből alászállott és megtestesült a Szentlélektől és Szűz Máriától és emberré lett… (Nikaia-Konstantinápolyi hitvallás – Hiszekegy)
Hirdetés:
A hét első fele a megszokott módon zajlik, kiadványunk hátsó oldalán találjuk ennek részleteit.
Pénteken lesz Karácsony előestje, „viliája”, ami egyházunk évezredes hagyománya és előírása szerint böjti nap. Kérem, hogy hívjuk fel erre családtagjaink figyelmét is, és ne hódoljunk be új keletű, más kultúrából, vagy hagyományból való ezekkel ellentétes szokásoknak. Amennyiben viszont valóban imádságos lelkülettel és kellő lemondásokkal, visszafogottsággal készülünk az ünnepre, az őseinktől örökölt egyszerű ételek is nagyon jól fognak esni ezen az estén.
Ez a nap nagyon gazdag a szertartásaiban, aki megfelelő előkészülettel és alázattal közelít hozzájuk, annak kimutatja mélységét és szépségét is. Ezért, ha néhol kicsit egyszerűsítve is, de elimádkozzuk azokat.
Ilyen módon nyilvánosan végezzük a reggel 8 órakor kezdődő királyi imaórákat, amely valóságosan bevezet minket az ünnepbe.
A vecsernyés Szent Bazil Liturgiát délután 2 órakor tartjuk meg, hogy sötétedésre már mindenki hazaérhessen, s bőven legyen idő a szentesti (a fentiek szellemében böjtös) vacsora elfogyasztására, s lehetőség szerint családunkkal, hozzátartozóinkkal való szeretetteljes együttlétre.
Karácsony éjjeli szertartását, a Nagy esti zsolozsmát este 10 órakor végezzük, de előtte negyed órával már kántálni kezdünk a templomban, hogy a sokak által kedvelt népi karácsonyi énekek is elhangozhassanak. Idén, a pandémia miatt a házaknál történő kántálás elmarad.
Karácsony első napján, szombaton 9 órától lesz az utrenye, és 10 órakor kezdjük a Szent Liturgiát. Egyházunk szellemében a böjt, az ekkori áldozás után oldódik fel teljesen. A Liturgiát követi a fiatalok és gyermekek közös pásztorjátéka, melyet az ez alkalomra összeálló kis énekkar is erősít majd.
Kérem, hogy mindezeket figyelembe véve igyekezzünk már jó előre előkészülni ezekre a napokra, hogy Krisztus születésének örömét a közös imádságokból fakadóan tudjuk megélni.
Ehhez azonban az is szükséges, hogy tiszta legyen a szívünk.Örülünk, hogy sokan szentgyónással is fölkészültek már az ünnepre. Aki még nem rakta le lelki terheit, biztatjuk erre. A héten (különösen csütörtökig) minden szertartásunk előtt és után lesz gyónási lehetőség, de egyeztetés alapján más időpont is szóba jöhet. Éljünk mindannyian a megtisztulás lehetőségével.
|
A Szirmabesenyői Görögkatolikus Parókia szeretettel meghívott minket családi napjára, a görögkatolikus templomba és udvarára. Reggel 10 órakor indult az október 9-én rendezett programsorozat. Kicsit csípős volt az idő, de mire kellett, a ragyogó, őszi napsütés kellően felmelegítette, mintha Isten is így szerette volna.
Gyülekező után a templomba tértünk imádkozni. A Paraklisz sorait követően Polyák Imre parókus osztotta meg velünk bölcs gondolatait a családról, szeretetről, s a hit összetartó erejéről. Bár a bűn nem idegen tőlünk, földi emberektől, Jézusban megtisztulhatunk, s őt befogadva szívünkbe egymást és önmagunkat is tisztábban tudjuk szeretni.
Díszvendégként tartott ezután tartalmas előadást Nagy Etelka pszichológus és családterapeuta hasonló témakörben, egy másik, mégis lényegében megegyező perspektívát bemutatva. Sokat tudhattunk meg például a generációkon át öröklődő traumákról, amely gyakorlatilag az eredendő bűn tudományos megfogalmazása. Sajnos, nem születünk tiszta lappal, azonban szeretteink és hitünk segítségével tisztábbra moshatjuk magunkat. Megismerhettük a szülők eltérő súlyponti szerepeit gyermekeik életében: Bizonyos álláspont szerint az édesanya a gyermek szeretet-készsége, empátiája kialakításában, az édesapa a tiszteletre, önfegyelemre nevelésében játszik nagyobb szerepet. Ugyanakkor, a tinédzserkor derekán túljutva egy gyermek sem nevelhető tovább, csupán terelni lehet az úton, mint egy jó pásztor tenné, hogy megtalálja saját céljait.
Ilyen és ehhez hasonló tematikák merültek fel a délelőtt folyamán, végső soron egy egyetemes igazságra rámutatva: a család életünk minden szakaszában szerepet játszik, ám mindig más szerepet, attól függően, épp milyen útszakaszon haladunk.
A családban rejlő boldogság megélésére csodálatos szervezőink csapatjátékkal készültek számunkra. Családjaink, s a hozzájuk csatlakozó barátok olyan izgalmas versenyszámokban mérhették össze erejüket, mint a kanálon tojáscipelés, újságpapíron járás, célba dobás, vagy a labda- és karikavezetés. A sorverseny alaposan átmozgatott minket, a közös kihívás erősebbre kovácsolta kötelékeinket. S amíg a nagyok vetélkedtek, a legkisebbeket hagyományos kézműves foglalkozás várta egy sátorban, ahonnét haza is vihették aranyos műalkotásaikat.
A nagy versengésben és alkotásban kifáradva kifejezetten jól esett az ízletes gulyásleves, amit Veres Szilveszter főzött családja és közösségünk még pár, kedves tagjának segítségével. Desszertet pedig, mondani sem kell, számos résztvevő hozott magával, nehogy még a végén édesség nélkül maradjuk a nagy szórakozásban.
Mikor mind jóllaktunk, a családi csapatverseny eredményhirdetése fokozta tovább hangulatunkat. Természetesen senki sem maradt jutalom nélkül, különös tekintettel az apró gyerekekre, hiszen újabb, egyetemes igazság az, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Az egyszer biztos, hogy a családi napon való részvételünket nem bántuk meg, sőt, még azok is, akik hosszas kérlelésre jöttek csak el, végül arcukon széles mosollyal távoztak.
A délután lezárásaként mély, vagy éppen informatív beszélgetéseket folytattunk egymással, még ha épp nem is régi barátok, hanem az aznapi programok által összehozott új ismerősök voltunk. Talán legközelebb velük is barátokként jövünk majd el a családi napra. Egy újabb dolog, amit a jövőben imádságainkba foglalhatunk. Hiszen a családot nem pusztán a vér határozza meg. A család a közösség maga.
A cikk szerzője: Téglás Melinda
A családi napról készüt képek ide kattintva elérhetőek.
|
Október 3-án, Máriapócson voltunk zarándokúton, az Istenszülő oltalmának búcsúján. Kértük égi Édesanyánk közbenjárását életünkre, Szent Fiánál és a mi Mennyei Atyánknál, és hálás szívvel köszöntük meg azt a sok jót, amit kaptunk életünk hosszú folyamán. Hatvan fővel mentünk busszal. Sajóecsegről négyen kapcsolódtunk be ebbe az imádságos, szeretetteljes közösségbe.
Máriapócson volt gyónási lehetőség és a szép liturgiákon szívre-lélekre ható tanításokat, prédikációkat hallhattunk. Kérhettünk ebédet is, amit a Zarándokházban fogyasztottunk el és nagyon finom volt.
Hazafelé még megnéztük Nyíregyházán, a Szeminárium újonnan festett gyönyörű kis templomát. Jól éreztük magunkat és reméljük, hogy lesz még ilyen lehetőség.
Köszönjük a szervezést!
A sajóecsegi hívek
A képeket Kissné Vanyó Julianna készítette. ide kattintva elérhetőek
|
2021-es NEK Budapest Hősök tere az ünnepi Pápai zárómise előtt. A háttérben az 1938-as kongresszus képe látható a Hősök terénél.
2021.09.08 Bizánci rítusú isteni szent liturgia egy résztvevő szemszögéből, rövid videóval.
A teljes liturgia ide kattintva elérhető.
2021.09.10 Ákos koncert és Forráspont Ifjúsági Est egy résztvevő szemszögéből, rövid videóval.
A teljes rendezvény ide kattintva elérhető.
2021.09.11 Családi Nap egy résztvevő szemszögéből, rövid videóval.
A program egy részlete ide kattintva elérhető.
2021.09.11 Szentmise eucharisztikus, gyertyás körmenet egy résztvevő szemszögéből, rövid felvételekkel.
A ünnepély egy része ide kattintva elérhető.
2021.09.12 Statio orbis - Ünnepi zárómise Ferenc pápával egy résztvevő szemszőgéből, rövid felvételekkel.
A szertartás ide kattintva elérhető.
Egy kis múltidézés 1938-ból.
|
Idén augusztus 8-án, Urunk színeváltozásának ünnepkörében tartottuk meg a templombúcsúnkat. A vasárnap 11 órakor kezdődő Szent Liturgiát a parókus kérésére ft. Juhász Géza első helynök atya vezette, s a szentbeszédet is Ő mondta. Az isteni üzenet tolmácsolásában a színében, s ruházatában is átváltozó Krisztus nyomán a mi lelkünk sokféle ruházatáról beszélt. Gazdagon illusztrált példáival arra biztatott bennünket, hogy a keresztségben megszerzett lelki ruházatunk tisztaságát őrizzük, s amikor szükséges a bűnbocsánat szentségében (szentgyónás) mossuk ki, hogy így haladhassunk az Örök Haza felé.
Az ünnepi Liturgián koncelebrált még a lelkiatyánk bátyja, ft. Polyák Péter mezőzombori parókus, aki az Abaúj-hegyaljai kerület esperese is. Ez alkalomból tiszteletét tette ft. Galó Gábor helybéli plébános, Kónya Ákos tiszteletes, a miskolci Semmelweis Tagkórház református kórházlelkésze is. Tóth Dénes, helyi lelkipásztor pedig később csatlakozott a nagy számban megjelent közösséghez. Együtt ünnepelt még velünk Bodnár Krisztián, Szirmabesenyő, illetve Kollár Miklós Sajókeresztúr polgármestere is.
A Szent Liturgia végén Polyák Imre parókus külön kiemelte, hogy ez a mostani ünneplés az Úr iránti hálaadásunk alkalma, e nehéz időkben való megmaradásunkért. Emellett köszönetet mondott a képviselőtestület tagjainak, a szolgálattevőknek, az önkormányzatoknak és a tevékenyebb híveknek az ünnep megszervezésében nyújtott segítségükért. Az Isteni Szent Liturgia körmenet közbeni evangélium olvasásokkal, és éltetésekkel zárult, melyet helyben kis agapé követett, alkalmat adva arra, hogy a jelenlévők szót válthassanak egymással.
Ezt követően a meghívott és bejelentkezett vendégek a Kocsis Fogadóba mentek, ahol több mint 110-en vettünk részt az ünnepi ebéden. Ennek kezdete előtt egy kis vidám műsort adott elő néhány fiatal és gyermek, Demkóné Fazekas Mariann hitoktató tanárnő és kántor vezetésével és felkészítésével. Egyik kedves testvérünk saját maga által készített ajándékokkal jutalmazta meg a szereplőket. Az ételeket megáldó imádság előtt az Egyházközség alelnöke Szmrek László ny. tanár úr kedélyes pohárköszöntőre emelkedett, melyben a közösség és a templom áldozatos szeretetére is biztatta a jelenlevőket. Ebéd közbeni felszólalásában a parókus pár mondatban felvázolta a hosszú távú terveket, melynek két legfontosabb elemeként egy közösségi ház építését vagy vételét, illetve a templom kifestését, a szent cselekményekre még méltóbbá tételét említette.
Jó volt együtt lenni, ünnepelni, hálát adni. Valóban adjunk hálát az Úrnak azért, hogy megengedte elérnünk ezt a napot!
További képek ide kattintva elérhetőek! (A remek fotókat Fedor Fanninak köszönhetjük.)
|
A tanítványokon kívül asszonyok is voltak néhányan, akik követték Jézust tanító útjára, s még vagyonukból is gondoskodtak róla. Ők voltak azok, akik együttérzéssel, az anyai szív szeretetével, utolsóként kitartottak a Keresztrefeszített mellett, s ők lehettek a feltámadás első hírvevői és hírvivői is.
Ezeknek az asszonyoknak, némi férfi besegítéssel, pénteken délután sebtében kellett elvégezniük a temetést. Szürkületkor ugyanis - amikor már láthatóvá vált az ún. esthajnal csillag - beállt a szombat, amely az ószövetségi választott népnél Isten gondoskodására emlékeztető pihenőnap volt. Így a temetést nem tudták úgy befejezni, ahogy azt az ősi szokás és szívük szeretete diktálta. Ez nyilván nem hagyta őket nyugodni, ezért az első adandó alkalommal, vasárnap hajnalban - amely akkor még közönséges munkanapnak számított – elindultak, hogy bepótolják a Szent Test olajjal való bekenését.
Csodálnivaló az a hit és egyszerűség, bátorság, amellyel az asszonyok pirkadat előtt, sötétben, amikor még szinte mindenki alhatott, elindultak a temetőbe, hogy elvégezzék azt, amit a szívük és szeretetük diktál. Csendesek és szelídek ők, de él a lelkükben az ősi törvény, hogy a holtakat méltó módon kell eltemetni, velük kapcsolatban mindent rendbe kell tenni. S ők azonosultak ezzel a törvénnyel. Ahogyan a szelíd víz mindig utat tör magának, s lassú víz partot mos alapon olykormég sziklákat is szétrepeszt, úgy tették csendben, de szívósan a dolgukat. Minden látszat és gyengébbik nem-et emlegető szólam ellenére nagy erő van bennük, amely nem ismer akadályt.
Pedig nem volt veszélytelen a vállalkozásuk, hiszen, az Evangélium szerint, őrök vigyáztak a sírra, s a bejáratra hengerített kő elmozdítása is nagy feladat elé állította őket. Mégsem számítgattak, hogy majd akkor megyünk, amikor mindent megszerveztünk, amikor majd elfogadhatóbbak, vagy ideálisabbak lesznek a körülmények. Egyfelől logikátlanságnak tűnik viselkedésük, másfelől inkább logikán felülinek mondhatjuk. Az Úr pedig megadta, hogy ez a nagy hit elnyerje jutalmát. Megáldotta törekvéseiket, Ők lehettek a feltámadás első hírvevői és hírvivői.
Ma is sokat temetünk. Ma is nagy szükség van erre a gondoskodásra, de nem csak az elmenőknek, hanem a továbbélőknek is, hiszen nem mindegy milyen alapokon nyugszik az élet folytatása. Illyés Gyula mondta egyszer, hogy a történelem igazi hősei az asszonyok… Mennyire igaz ez a kenethozókra, de végül is minden nőre és asszonyra. Jó persze, ha nem csak a múltra, hanem a jövőre is vonatkoztatjuk e gondolatot. Annál is inkább, mert az író azt is megjegyzi: A családok felemelkedése és lezüllése mindenkor az asszonyokon múlik… Hasonló dolgot fogalmaz meg a nagy hitszónok Barsi Balázs atya is az élet elfogadása és továbbadása kapcsán: a lányok és az asszonyok az egyedüli megmentői az emberiségnek.
Nagy tehát a felelősség, de ugyanakkor nagy a lehetőség is. Reméljük, hogy a felemelkedés útján tudunk majd haladni. Kapunk is hozzá erőt, ha a Feltámadott segítségét kérjük, aki a sírból való kiszállásával a kenetvivők életének is célt, küldetést, örömet és boldogságot adott.
Kenetet hozván temetésedhez az asszonyok, korán reggel a sír felé igyekezve, titokban, mert féltek a zsidók haragjától, és látván a katonai őrizetet. De a gyönge természet túlszárnyalta a férfias bátorságot, hiszen a résztvevő lelkület kedves az Istennek. Ezért ők illő módon így kiáltottak: Kelj föl, Uram, segíts meg, és szabadíts meg minket a te nevedért! (Feltámadási leülő - Húsvét 3. hetének csütörtökjén)
|
|
Munkálkodás lelkünk kertjében.
Isten a maga titokzatos módján megteremtett minket. Nem csak testet adott nekünk, de halhatatlan lelket is. Testünk, halálunk után földbe tér, elporlad, de majd Istenünk erejéből a feltámadásban szellemi testként éled újjá. Lelkünk azonban – szintén az Úrnak köszönhetően – már most halhatatlan, s örökké él. A test a földi halál felé halad, mert amíg fiatalok vagyunk, fejlődünk ugyan, aztán jön egy stagnáltnak nevezhető időszak, végül viszont hanyatlani, gyengülni kezd, az egészség általában megromlik, s különböző fájdalmak lépnek fel. A test tehát lefelé, a föld irányába mutat és vonz, a lélek azonban az ég, a menny, a mindenek Alkotója, Isten felé vonzódik (még ha sokszor el is rejtőzik ez a vágya). Őnála van az igazi hazája. Valójában a lélektől vagyunk azok, akik vagyunk, emberek, mert a „lélek az, ami éltet…”(Jn 6, 63), ezért a lélek gondozásával kell kezdenünk egész életünk rendbetételét.
Amennyiben ez megvalósul, akkor az emberben teljes harmónia uralkodik, gondolataiban, érzelmeiben, kívánságaiban, tetteiben és kikapcsolódásában, s másokhoz fűződő kapcsolataiban is, - ez aztán az igazi boldogság! (Remete Teofán). Viszont, ha a lélek, nem kapja meg a megfelelő figyelmet, gondozást és táplálékot, gyengévé, beteggé, vagy éppen rendetlen kívánságúvá, s mohóvá válik.
Aki azt szeretné, hogy egész valója rendezett legyen, annak elsősorban a lelkével kell foglalkoznia és törődnie. Ez a feladat hasonlít valamelyest a kerti munkákhoz.
Nagyon várjuk már a tavaszt. Szeretnénk újra dolgozgatni, rendezkedni kertjeinkben. Metszeni, ültetni, kapálni. Jó együttműködni a teremtő Úrral. Szent Pál apostol ezt a közös munkát a következőképpen fogalmazza meg: Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. (1Kor 3,6)
A metszés azt szolgálja a haszonnövénynél, hogy az jól teremjen, a dísznövénynél pedig, hogy szép, a szemnek tetszetős legyen. Van persze szépsége a vadon hagyott kertnek, bokros, cserjés területeknek is, mert azok, önmagukban is az élet csodáját hirdetik, de mennyivel szebb a gondozott, karbantartott kert, park, erdő. Ilyen az életünk is. Maga az, hogy élünk, létezünk, már teremtőnkről, alkotónkról tanúskodik, aki folyamatosan fenntart minket, s gondoskodik rólunk. Isten kegyelméből sok szépség van az önmaga lelkével nem (vagy nem nagyon) foglalkozó emberben is, de aki csak úgy hagyja folyni az életét, annál sok szenvedély és romboló indulat is könnyen elburjánzik. A lelkiéletükre különösebb gondot nem fordítók közül sokan tartják úgy magukról, hogy „nem vagyok rossz ember, mert nem ártok senkinek sem”. Viszont, ha mögéje nézünk, gyakran mégis azt tapasztaljuk, hogy kibírhatatlanul viselkedik még szeretteivel is, életmódjával rombolja a környezetét, csak éppen nem veszi észre, vagy csak nem akar tudomást szerezni róla.
A sokatmondó mesében, a Kis herceg megemlít egy bolygót, amelynek „lusta gazdája volt, és
figyelmen kívül hagyott három majomkenyérfa cserjét. Azok aztán eluralták azt az egészen kicsi bolygót, s lakhatatlanná tették, végül teljesen meg is semmisítették azt, úgy hogy lakójának el kellett menekülnie. A szerző le is vonja a tanúságot: „Ügyeljetek a majomkenyérfákra!" Mi még szájbarágósabban mondhatjuk: ügyeljetek a kísértésekre, a bűnre, a szenvedélyekre, a rossz indulatokra és gondolatokra!
Törekednünk kell a rosszat, mint vadhajtást lemetszegetni magunkról, vagy ha már annyira meggyökerezett, kiirtani magunkból. Tegyük mindezt az Úr segítségével. Bizony gyakran előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk egymás iránt, megszólunk másokat, vagy durva és trágár beszéddel szennyezzük magunkat és környezetünket. Még súlyosabb, ha valaki ítélkezővé válik, megrágalmakat szór másokra, vagy ha hálátlan és állandóan elégedetlen helyzetével, sorsával. Sokaknál elharapódzik a hiúság, pénz és hatalom, s a mások fölött való uralkodás vágya. Bőven van tehát min munkálkodnunk. „Ügyeljetek a majomkenyérfákra!"
Bűnt „tettel, szóval vagy gondolattal” tudunk elkövetni, a bűnre való kísértések is általában ezeken a frontokon jelennek meg, ezért fontos, hogy minden szinten éberek legyünk.
Különösen az határozza meg a földi és földön túli jövőnket, hogy milyen akaratot keresünk és követünk, az Istenét vagy a sajátunkat. Aki Isten akaratát keresi, az a nehéz helyzetekben is tud nyugodt, kiengyensúlyozott maradni, s bízni Urában, rábízni az életét. Aki viszont mindig is az önmaga akarata szerint élt, a megpróbáltatások idején nem tud hová lenni, szinte belebetegszik abba, hogy vele ilyen dolgok történhetnek, ne adj Isten, akár bele is rokkan a csapásokba. Testvérek! Keressük, kutassuk az Isten akaratát, szándékait és tetszését, és éljünk ezek szerint, s akkor helyt tudunk majd állni a nehézségekben is.
Gondozzuk a lelkünket, foglalkozzunk vele. Nyesegessük gyengeségeinket, de egyben szerezzük meg az erényeket. Az Urat segítségül hívva legyünk alázatosak és tarsunk lelkiismeretvizsgálatot és bűnbánatot. Növeljük magunkban a hitet és a reményt, erősítsük az állhatatosságot és a szeretetet. Dolgozzunk és szorgoskodjunk lelkünk kertjében is figyelmesen, hogy olyan gyümölcsöt hozzunk majd, amivel gazdagítunk másokat, s hogy kedvesek legyünk, főként a mi Istenünk szemében.
Böjtölve tartózkodjunk, testvérek, a helytelen gondolatoktól és gonosz cseleledetektől! Tisztítsuk meg lelkünket, és szárnyaljunk magasba az isteni erényekkel! (Nagyböjt 3. szerda - reggeli istentisztelet)
|
Nagyheti levél – 2021
Napról-napra élj Krisztus evangéliumának szellemében! Ezekben a napokban nem csak megemlékezünk Megváltónk szenvedéséről, hanem megünnepeljük diadalmas feltámadását is. Azoknak a híveknek, akik ezen a héten, a jelen járványhelyzetben is részt tudnak venni szertartásainkon, akár fizikai jelenléttel, akár ezek szövegeinek otthoni elimádkozásával, esetleg online istentiszteletbe való bekapcsolódással, sok bűnük megbocsáttatik, mert a szeretet sok bűnt eltakar.
A nagyhét szertartásait úgy élhetjük át, mint szemtanúk, mint akik a szenvedés hetének és a feltámadásnak közvetlen résztvevői vagyunk. A felolvasott ószövetségi és újszövetségi részek himnuszok, körmenetek, liturgikus megemlékezések láttatják velünk azt, hogyan teljesednek a messiási próféciák Jézus Krisztus sorsában. A nagy tettek, melyet maga Isten visz végbe Jézus Krisztusban, adnak nekünk bűnbocsánatot és felszabadítanak a gonosz kötelékeitől és megmentenek az örök haláltól.
Nagyheti levél folytatása ide kattintva elérhető
Az imádságok napi szövegeit ide kattintva érhető el:
|
Istenünk irántunk való mélységes szeretete felismerésének, és üdvösségünk előmozdításának kiváltságos ideje a szent Nagyböjt.
Azért van szükségünk bármiféle lemondásra és így egy ilyen időszakra, mert a bűn elhomályosítja szívünk látását. Miatta sebzetté váltunk, megromlott Istenhez, a szellemi lényekhez, egymáshoz, egyéb földi teremtményekhez, és a világ dolgaihoz való viszonyunk.
A böjt segít újra szabaddá tenni a szívünket Isten szeretetére.
Urunk tanításaiban beszélt arról, hogy a mennyek országában majd az angyalokhoz hasonlóan fogunk élni. Valóban az ő életmódjuk a legméltóbb Istenhez. Kezdetektől fogva már az apostolok is ezt ajánlják a Krisztust követőknek. A keresztények ősidők óta törekszenek az angyali életre, melyet azonban legteljesebben a remeték és a szerzetesek tudnak megvalósítani.
Sajnos az a tapasztalat, hogy a világban élő ember legtöbbször képtelen ennek a lelkiállapotnak a folyamatos megélésére. Azért lett kijelölve számunkra az esztendő jó egy tizede, hogy ebben az időszakban különösen is igyekezzünk „összeszedni magunkat”, s amennyire tudunk, "minden testi kívánságot legyőzve lelki életet éljünk". (Gyújtsd fel szíveinkben… – papi imádság a Szent Liturgián, az Evangélium előtt”)
Küzdelmeinkben segítségünkre van egyházunk a szent 40 nap szertartásainak légkörével, a bennük rejtőző zsoltárok és más bibliai részek üzeneteivel, az életüket végig böjtölő atyák imádságainak és himnuszainak késztetéseivel. A böjt erejét és áldásos voltát kiemelő beszédek és írások minket is erőfeszítésre serkentenek. Ezek egészével az egyház igyekszik olyan atmoszférát teremteni számunkra, amely életünk és üdvösségünk komolyabban vételére ösztönöz bennünket, hogy mindinkább függetlenedve a föld felé húzó szenvedélyektől, az átistenülés útját járjuk.
Kezdjük hát el bátran, Istenünk és embertársaink iránt nagylelkűen ezt az előttünk álló, s mindannyiunk számára sok kegyelmet rejtő, minél inkább angyali életmódot követő szent időszakot!
Polyák Imre, parókus
|
Köszöntés 2021
Miután előző parókusunk, Dr. Szarka János nyugalmazását kérte, Atanáz püspök atya - 2021. január 1-i hatállyal - főtisztelendő Polyák Imre protopresbitert nevezte ki Szirmabesenyő parókusának. Új lelkiatyánk január 1-én mutatta be első Szent Liturgiáját templomunkban. Az alábbiakban Szmrek László alelnök úr ez alakalomból mondott köszöntőjét olvashatják. (A képek pedig január 10-én készültek, amikor Atanáz püspök atya immár be is iktatta hivatalába új parókusunkat.)
Boldog újévet mindenkinek. Újév, új remény, új lehetőségek. Minden újév hoz változást.
2021 év első változása: új parókus Atyát kapott Szirmabesenyői Parókiánk!
Nagy szeretettel köszöntöm Polyák Imre Atyát, kedves feleségét és kedves családját.
Mindannyiunk nevében kívánom, hogy érezzék jól magukat körünkben és mi minden segítséget megadunk hozzá. Polyák Imre Atya Szikszón született 1965-ben és Nyíregyházán szentelték pappá 1991-ben. Házastársa Drotár Andrea. Szolgálati helyei: 1991-1995 Kazincbarcika, 1995-2005 Tornabarakony, 2005-2016 Garadna, 2009-2016 között a Csereháti Esperesi Kerület , kerületi esperese, 2016-2020 között a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituálisa. 2021-től Szirmabesenyői parókus. Ebben a minőségében köszöntjük egy verssel:
Polyák Imre Atya igazi lelki ember, felkészült pap, akire mindig számíthatunk. Ő is számíthat ránk és családja is. Munkáját mindenben segítjük, elképzelését támogatjuk. Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ilyen jó lelki Atyát kaptunk. Kérem a híveket, hogy továbbra is kellő aktivitással látogassák szertartásainkat és támogassák Egyházunkat. Hétfőn, azaz január negyedikén kezdődik a parókia festése, majd ezt követően annak rendbetétele, takarítása. Ehhez kérnénk híveink segítségét hogy a költözés méltóképpen mielőbb megtörténhessen és egy kicsit mi is büszkék lehessünk magunkra és az atyáék is meg legyenek nyugodva,hogy megfelelő szerető és gondoskodó közösségbe kerültek.
Kezdésképpen, hogy bizonyítsuk szeretetünket, Andrea asszonyt egy csokor virággal köszöntük.
Imre Atyát, aktuális módon, újév napján egy üveg 24 karátos aranylemezkés pezsgővel ajándékozzuk meg, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ő is aranyozza be lelkünket, a tőle megszokott igényes liturgia-végzéssel, amelyre nagyon vevőnk vagyunk.
Isten hozta körünkbe Imre Atya! Az elkövetkező éveket töltsék nálunk úgy, ahogy szeretnék, és eltervezték: örömben, boldogságban és sikeresen.
Boldog újévet Polyák család!
|
Köszöntés
Karácsony van. A megváltó eljöttét ünnepeljük: az ég a földre szállt, ünnepeljük boldogan e fényes éjszakán. Tiszta szívvel, bensőnkben boldog izgalommal éljük napjainkat. Most mégis más ez a karácsony. Örömünkbe bánat is vegyül. A befogadás érzése mellé az elengedés szomorúsága is vegyül. Főtisztelendő János Atya kilenc év itt töltött szolgálat után végleg nyugdíjba vonul és Nyíregyházára költözik. Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Benne mennyi várakozás, izgalom, liturgikus élmény, meghittség, ünnep, gyalogos és kerékpáros zarándoklatok, utazás. Róma, Medzugorje, Máriapócs, Szentkút, Sajópálfala, Telkibánya, Tiszató, balatoni családtáborok, megnyert nagy pályázatok, nagy rendezvények, meghitt beszélgetések és sorolhatnám még tovább. Lehetetlen most mindent felsorolni. Mindaz, ami mindezt lehetővé tette, az mégis az emberi jóság, a kitartás és a szorgalom. Mindezt két embernek köszönhetjük: a parókus atyánknak és leghűségesebb munkatársának, kedves feleségének, Marikának.
Ha erre gondolok, akkor az én szavam elakad, kifejezés módja kevés, ezért a költőt hívjuk segítségül.
Lászlóffy Aladár: Ilyen ember
Ilyen ember az lehet, ki szívvel, lélekkel tanult. Főtisztelendő János Atya tanult, hiszen Dr Szarka Jánosnak hívják és több tudományos könyv és tanulmány szerzője. Kutatási témája a korai kereszténység történetének valós tényeken alapuló feltárása, a rotundák titkainak megismerése. Legújabb munkája a Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből című tanulmány, amelyet bárki elolvashat a görögkatolikus kalendárium 2021 évi kiadványában. Olvassuk el, többek leszünk általa.
A görögkatolikus pap legfőbb segítője a felesége. Marika több nagy pályázatot végig követett, végig gondolt, végig számolt és sok programpontját kitalálta. Felsorolni lehetetlen az ifjúsági táborokat, kirándulásokat, üdüléseket, zarándoklatokat, vetélkedőket, amelyeket megszervezett és lebonyolított. Sok éjszakája ráment, sok fáradságba került, de panaszkodni soha nem hallottuk. Előnyeit mi élveztük, hiszen sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Munkáját most egy csokor virággal köszönjük meg, mert határozottan megkért bennünket, hogy semmi tárgyi ajándékot ne vegyünk. De mindannyiunk szívében örökre helyet biztosított magának és ez több mint bármilyen értékes tárgy. A Jóisten halmozza el őt ajándékaival és kegyelmeivel.
2011 novemberében megszületett a gondolat, hogy Egyházközségünk megszervezze a házi segítségnyújtó szolgálatot. Főtisztelendő János Atya a képviselő testületnek mondta el elképzelését, akik ezt támogatták. A szervezés első lépéseitől Marika is aktívan részt vett a Diakóniai Szolgálat létrehozásában és az utolsó napig tevékeny munkatársa volt. Az engedélyek megszerzéséhez és a szolgálatműködésének szabályozására alig két hónap állt rendelkezésre. A munka rohamtempóban elkezdődött és 2012 január elsején a Szent Miklós Diakóniai Szolgálat megkezdte működését 81 gondozottal és 12 fő gondozóval, két településen. A gondozottaink és gondozóink javarésze egyházunkhoz kötődik. Munkahelyeket teremtettünk és gondozottaink keresztényi szeretetben és gondoskodásban részesülnek. A gondozattak és a gondozói feladatokat ellátó ápolók nagyon szépen köszönik a lehetőséget, a törődést és a lelki gondozást, amelyet egy alkalomhoz illő ajándékkal szeretnének megköszönni Főtisztelendő János Atyának.
---Ajándékátadás---
Kilenc év, ennyit tölthettünk együtt. Hálásak vagyunk a Jóistennek minden évért. Mégis most üresnek érezzük magunkat mind. Ezt a hívek és a képviselő testület nevében is bátran mondhatom. Az elválás mindig nehéz. De most különösen fáj. Idő kell, hogy feldolgozzuk. Méltóképpen megköszönni a gondoskodást, a lelki támaszt, a pasztorálást, a házszenteléseket, a sok ismeretet nem lehet. Méltóképpen nem. Próbálkozunk. Arra gondoltunk a hívekkel és a képviselő testülettel, hogy festményt készíttetünk templomunkról szakértő kezekkel, hogy arra rátekintve, ne felejtsetek el bennünket. Ezt szeretnénk most átnyújtani, miközben azt kívánjuk, hogy a mi Urunk halmozzon el ajándékaival, adjon jó egészséget, és további lehetőséget arra, hogy a mi örömünkre is végezd további tudományos munkádat.
További képek ide kattintva elérhetőek.
Búcsúzás Szirmabesenyőből – 2020. 12. 26.
Kr. Kedves Testvérek!
Papi életemben hatodik alkalommal búcsúzom a rám bízott hívektől. Minden eddigi állomáshelyünkön jól éreztük magunkat, szerettünk ott lenni. Minden egyházközségtől szomorú szívvel köszöntünk el. Minden egyházközségben otthagytunk egy darabot a szívünkből. Ugyanilyen érzésekkel állok ma a szirmabesenyői testvérek előtt is. – Úgy látszik már csak ilyen a papi élet. Mindenesetre felkészít a nagy igazság elfogadására. „Nincs itt maradandó lakásunk a földön.” Az élet egy nagy zarándokút a bölcsőtől a sírig. Végleges állomáshelyünkre csak odaát találunk rá. A mindenkit hazaváró Istennél. – Ugyanakkor megható volt; és érzem, hogy igazat mondott az a volt kedves sárospataki hívünk, aki vagy 8 évvel az elköltözésünk után azt mondta: „Tisztelendő úr! Elköltözésük óta minden nap imádkozom magáért és a családjáért.” Viszonzásként én is ugyanezt tettem, és természetesen a szirmabesenyői hívekért ezután is imádkozni fogunk.
A mai hálaadó búcsúzó-liturgián mindenekelőtt a Gondviselő Istennek adok hálát, hiszen „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van”, Tőle származik. Feleségemmel együtt megköszönöm Neki a szirmabesenyői testvérek szeretetétől övezett kilenc és fél évet. Fájó szívvel hagytuk el a diósgyőri parókiát és úgy érkeztünk Szírmabesenyőbe, de ma már hálás szívvel állíthatom, hogy nem csak ketten érkeztünk a feleségemmel, hanem velünk jött a Gondviselő Isten is!
Az itt töltött idő igen tartalmas és szép szakasz volt a családom életében is. Elmondhatom, hogy szerettünk itt élni. Négy gyermekünk családjában az első hét unoka már diósgyőri szolgálatom idején megszületett. Viszont itt vártuk a további három unoka érkezését. És természetesen ide vártuk haza gyarapodó családunk apraját és nagyját. Sokan ismerhetik őket a templomból, hiszen, ha hazajöttek nem csak a parókiát, a templomunkat is otthonuknak tartották. Biztos, hogy az ő életükben is szép emlékként marad meg Szirmabesenyő. A parókia, a gyönyörű udvarral, és az előtte fekvő gondozott templom-térrel. Az egyik debreceni unokám, – akinek nemrég született meg a negyedik testvére – azt kérte: „Nagymama legalább fényképezzétek le a parókiát, hogy a kis Csöpike, ha majd felnő megláthassa, hogy milyen szép helyen laktatok Szirmabesenyőn!” Biztos, hogy ennek az egyházközségnek az imádságos, tanúságtevő lelkülete is szerepet játszik abban, hogy minden gyermekünk családja hitvalló keresztényként éli életét ott, ahová az isteni gondviselés állította őket!
Megköszönöm Istennek a Szirmabesenyőn élő rokonainkat is. Első parókiámon, Garadnán azért volt könnyű a beilleszkedésünk, mert mellénk állt az ott élő Szarka rokonság, ugyanis nagymamám Garadnáról származott. Szirmabesenyőben viszont szeretettel fogadott minket a feleségem rokonsága. Unokatestvéreinek a családjai igazi testvérként segítették a beilleszkedésünket és a közösségi élet megerősítését az egyházközségben. Szabad legyen kiemelni Fedor Vince polgármester jóakaratú támogatását és fia családjának, Róbertnek és Zitának az EFOP pályázatunk sikeres megvalósításában játszott meghatározó szerepét, illetve Kiss-Tóth Katalinnak rendezvényszervezőként való közreműködését, és Nagy Norbertné, Mónikának a Házisegítségnyújtó Szolgálatunknak a szakmai vezetését. Isten fizesse meg minden rokonunknak a mellettünk és egyházközségünk mellett való kitartó hűségét.
Hálát adok Istennek az itt szerzett lelki élményekért. A felemelő ünnepekért, a gyönyörű püspöki liturgiákért, a tartalmas vasár- és ünnepnapi utrenyékért és vecsernyékért, melyeket előbb Szemerszki István korábbi kántorunk, illetve Manyika, majd pedig Mariann vezetésével a testvérekkel együtt énekelhettem, és melyek által felemelhettük lelkünket Isten világába, megfürödhettünk a természetfölötti kegyelemben, és otthon érezhettük magunkat Isten házában. Mindez abban segített minket, hogy lelki közösséggé forrjunk, hogy a hétköznapi feladatainkat, keresztjeinket nap, mint nap újra felvehessük, és derűs lélekkel hordozzuk.
A parókia híveinek közösséggé formálásában sokat segítet az egyéves programot finanszírozó TÁMOP pályázatunk és a most is futó három éves közösségépítést erősítő EFOP pályázat. Ezekről a programokról időről-időre beszámoltam a Besenyő Világa korábbi számaiban. Aki jelentkezett táborainkba, lelkigyakorlatainkra személyválogatás nélkül igyekeztünk helyet biztosítani számára.
Megköszönöm Istennek az ajándékba kapott kiváló munkatársakat:
Megköszönöm a kántorok felkészült és lelkes énekvezetését;
Megköszönöm a sekrestyések Margitka és Miklós igényes templomszolgálatát. Köszönöm a felnőtt és gyermek ministránsok szent szolgálatát.
Köszönöm a hitoktatók: Elvira és Mariann oktató és nevelő munkáját, a szép ünnepi műsorokat.
Köszönöm a karitász csoport tagjainak a rászorulók érdekében kifejtett tevékenységét.
Köszönöm a képviselőtestület minden tagjának a rájuk bízott feladatok vállalását, és külön kiemelem Szmrek Lászóné, Ancikának, egyházközségünk könyvelőjének a nagy szakértelmet követelő lelkiismeretes munkáját.
Köszönöm a Házi-segítségnyújtó Szolgálatunk vezetőinek: Ancikának és Mónikának, valamint a munkatársaknak az áldozatos szolgálatát; és Firtko Zsoltnak egyházközségünk honlapjának a szerkesztését.
Köszönöm a TÁMOP és EFOP pályázatok munkatársainak: a szakmai menedzserének és szakmai koordinátorának az áldozatos, lelkiismeretes és fáradhatatlan munkálkodását.
Köszönöm a kamraépítők, a fűnyírók, egyházfenntartás beszedők és minden közösségünk érdekében cselekvően közreműködő. hívőnek a feladatvállalását
Köszönöm továbbá a Rózsafüzér Társulatnak a közösségünk számára biztosított imahátteret és minden kedves testvéremnek az együttimádkozását, és tanúságtevő Isten- és emberszeretetét.
Bár a nyilvánosság előtt kevésbé ismert, de a kiváló munkatársak tehermentesítő feladatvállalásának köszönhetően Szirmabesenyőben is folytathattam az Árpád-kori görög rítusú múlt kutatását. Három nagyobb lélegzetű tanulmányt készítettem különféle konferenciákra, amelyek utóbb nyomtatásban is megjelentek. Címük a következő: 1, „Az esztergomi várhegy Árpád-kori templomai” 2, „Görög rítusú egri püspökség az Árpád-korban” 3, „Tarnaszentmária és Feldebrő Árpád-kori templomai az egyháztörténet szemszögéből”. Ha valakit esetleg érdekelnek ezek a tanulmányok elérhetőek egyházközségünk honlapján „szirbes.hu” a „Cikkek” fülnél.
Visszatekintve szirmabesenyői parókusi működésem kilenc és fél évére, eredményesnek tekintem az itt teljesített szolgálatot. Úgy gondolom velünk volt az Isten. Bőségesen megáldotta emberi erőfeszítéseinket.
Kedves Testvérek! Végezetül is megköszönöm Istennek, hogy a nyugdíjazásom előtti éveket Szirmabesenyőn egy imádságos közösségben tölthettem. Köszönöm mindenki imáját, segítségét és szeretetét, amely felém és családom felé is megnyilvánult. Feleségemmel együtt mi is imáinkba foglaljuk jótevőinket és ismerőseinket. Szép emlékeket viszünk magunkkal a nyíregyházi nyugdíjas évekre.
Szent Pál római fogsága idején lelkesítő levelet írt szeretett filippi híveihez. Megköszönve a szirmabesenyői hívek szeretetét az ő soraival búcsúzom: „Testvérek! Örüljetek az Úrban. Ismét mondom, örüljetek… Az Úr közel van. Semmin se aggódjatok, hanem minden imádságban és könyörgésben a ti kéréseitek hálaadással szálljanak fel az Istenhez. És Isten békessége, amely felülhalad minden emberi értelmet, oltalmazza meg szíveteket és elméteket a mi Urunkban, Jézus Krisztusban!”
Lakjon hát bennünk Isten békessége, amely fölülhalad minden emberi értelmet. Ismerjük meg és szeressük egymást ezután is. Isten áldása kísérje mindannyiunk életét. Ámen
